Szerintem az a legjobb hasonlat (és egyben az előző kérdéshez is közelebb visz), ha az "obedienciákat" a felekezeteknek feleltetjük meg.

A katolikusok és a reformátusok is keresztények, mégsem azonosak egymással.

A mi "angol orientációjú" obedienciánk a katolicizmusnak felelne meg annyiban, hogy vmi olyasmit mondanánk, hogy egy ősi hagyományvonal jogfolytonos követői vagyunk, a hagyomány olyan kincsünk, ami a lényeget hordozza, így sem okunk, sem jogunk nincs azt megváltoztatni.

A "francia" irányzat pedig a protestánsokhoz hasonlóan vmi olyasmit mondana, hogy az eredeti üzenet koronként más és más formában fejezhető ki, így a külsődleges hagyományokon túl kell tudni lépni, ha a változó körülmények ezt szükségessé teszik.

Jó, ez most így erős leegyszerűsítés volt, elnézést is kérek gyorsan mindenkitől, de talán érthető, mire gondoltam.
És úgy gondolom, hogy nem az egyik vagy a másik oldalnak van igaza, hanem úgy kerek a világ, ha mindkét megközelítési mód létezik, mindkettőnek vannak követői stb.