Kedves DcsabaS!

Fiatalabb koromban volt olyan állapot, amikor hajlottam arra, hogy a mindenség csak az én fejemben létezik, de az utóbbi évek elbizonytalanítottak. (:-)
Ettől függetlenül kitartok azon álláspontom mellett, hogy a véletlen az, amit annak érzünk. Én például véletlennek érzem azt, amit Originalqtya szabályszerűségnek.
Érdekes komplementer, mert én azért érzem véletlennek, mivel a szabályszerűségnek még kevés ideje volt érvényesülni, ezzel szemben Originalqtya azért érzi/érezheti szabálynak, mert közelről nézi. Tehát egyrészről állítom, hogy véletlen nincs, csak nem megfelelő pozícióból nézünk a dolgokra (ez egyenértékű az információhiánnyal), másrészről véletlennek nevezek olyan - emberi szempontból - érdekes asszimetriát, amely akkor következik be, amikor a szabály még nem lép, nem léphetett életbe teljes fegyverzetben.
Bonyolult világban élünk.

A makro-, illetve mikroszintű megközelítés érzésem szerint pont az én információn/információhiányon alapuló elképzelésemet támasztja alá. A jó öreg statisztikus termodinamikában (te jó isten, hogy utáltam anno) pont arról volt szó, hogy mikroszinten igyekeztünk megfogni makro fogalmakat, majd rájőve, hogy nincs ennyi információra szükségünk, bazi nagy, empírikus tagokkal tűzdelt képleteket hoztunk világra.

Írod:
"A véletlen NEM annak kifejeződése, hogy csupán mi nem ismerjük az események várható alakulását, hanem hogy esetleg maga a természet sem ismeri. Vagyis azért vagyunk informálatlanok, mert az az információ, ami informálhatna minket, még esetleg létre sem jött."

Bár nagyon szeretném elkerülni a hitvitát, de korábban már figyelmeztettem, hogy az én jelenlegi világképemhez az intelligens univerzum áll a legközelebb. Tehát megkérdezném itt, hogy mit értettél Természet alatt?
Az, hogy ki mit tekint makro, azaz kezelhető, és mikro, azaz a szempontjából kezelhetetlen, de makro szintű (pl. hőmérséklet :-) mennyiségekkel megfogható információnak, az csak a hierarchiában elfoglalt helyétől függ. Egy galaxis méretű entitást nem fogja érdekelni az én hangulatom, de ha számára értékes dolgot (pl. új gondolatok által megnövelt szellemi potenciált) termel az a rendszer, aminek része vagyok, akkor az egészének alakulására állíthat fel összefüggéseket, melyek nagy valószínűséggel valószínűségi jellegűek lesznek, de őt mikro szintű valószínűségek nem érdeklik - az ő rendszerében makro szintű fogalmak valószínűségéről lesznek összefüggések, amelyek szerint vitatkozhatnak véletlenről.
De mivel ez felfelé-lefelé hasonlóan működhet - gondolom én -, tehát mindig létezik olyan entitás olyan látószöggel, mely szerint egy adott esemény bekövetkezése nem véletlen, hanem egy szabály része.

A valószínűségszámításban éppen az kapott meg, hogy a végtelenségig objektív. Az általad említett eltérő kiinduláspontú kísérletek viszonylag hamar leleplezhetők, mivel a valószínűségszámítás alapösszefüggéseinek érvényesülniük kell. (Ha tehát annyiszor dobom fel a pénzt, amennyi kísérletet a centrális határeloszlás törvénye előír, a partnerem ennek ellenére gyanúsan többször nyer, akkor a zsebemben a bicska - a bicskanyílás indukciós törvénye szerint - kinyílik.)