Kedves Pepin!

Írod:
"Véletlenek márpedig nincsennek - maximum az emberek fejében."

Ha most eltekintünk attól, hogy hasonló erővel szinte bármíly dologra állíthatjuk ugyanezt, azt kell mondjam, hogy a tudomány szerint van objektív véletlen. Sőt, azt a fajta "szubjektív véletlent", amit Te (mint maximumot) elismerni látszol, NEM is feltétlenül tartja véletlennek.

A véletlen NEM annak kifejeződése, hogy csupán mi nem ismerjük az események várható alakulását, hanem hogy esetleg maga a természet sem ismeri. Vagyis azért vagyunk informálatlanok, mert az az információ, ami informálhatna minket, még esetleg létre sem jött. Ennek szemlélésére tekintsük a következőt:

Kiindulunk egy olyan (makro)állapotból, ami nekünk szimpatikus, általunk jól megfigyelhető _állapothatározókkal_ jellemezhetünk. Ezen állapothatározók azonban általában nem határozzák meg teljesen az állapotot, azaz rendkívül sok "mikroszkopikusan" különböző állapot formájában valósulhat meg ugyanaz a makroállapot. A rendszer természetesen mindig benne van valamelyik mikroállapotában, amelyeket valamilyen alapon (pl. az energiából való részesedés alapján) szétosztottunk az egyes makroállapotok között. Az azonos makroállapothoz tartozó mikroállapotok megkülönböztethetetlenek, egyforma valószínűségűek, egymást kizáróak és mindezekért a makroállapot valószínűségét visszavezethetjük a mikroállapotok egyszerű leszámlálására. Erről szól a statisztikus termodinamika.

Ezzel a tudásunkkal felvértezve mondhatjuk, hogy egy adott termodinamikai (makro)állapotból kiindulva, egy másik termodinamikai (makro)állapot kialakulásának mekkora a valószínűsége. A valószínűség tehát egy referenciaként rögzített kiinduló állapothoz képest mérve értelmes mennyiség - azaz a valószínűség, csak feltételes valószínűségként értelmes.
A valószínűség szubjektív értelmezése azért problémás, mert különböző kiinduló helyzetre vonatkozik, amelyek ezért tulajdonképpen nem is összehasonlíthatók.

Két példa:
- Ha jó magasra feldobunk egy gyorsan pörgő szabályos érmét, akkor a fej és az írás valószínűsége nagyjából azonos lesz. Ha valaki az érme földre érkezésekor, annak megnyugvása előtt még rápillanthat egyszer utoljára (saját tippje előtt), akkor persze többször fogja eltalálni a végeredményt mint mi, de csak azért, mert nem is ahhoz a kiindulási helyzethez képest tippelt, amikor még 50-50 százalék volt a valószínűség. Vagyis amikor mi tippeltünk, akkor 50-50 volt, amikor ő, akkor pedig már nem. Mindkettőnknek igazunk volt a magunk módján, csak éppen NEM ugyanarról a helyzetről beszéltünk.

- A második példa legyen, hogy az érme hamis, amit mi nem tudunk, valaki viszont igen. Ebben az esetben ő eredményesebben fog tippelni mint mi, ami mutatja, hogy az ő és a mi tippünk a valószínűségre nem egyformán jó. Neki igaza van, nekünk pedig nem. De nem azért, mert hogy az általunk feltételezett esetben nem tényleg 50-50 százalék valószínűség az igaz, hanem mert nem az általunk feltételezett kiinduló állapot valósul meg (a szabályos érmével).

Ha a felek ugyanarról a kiinduló állapotról beszélnek, vagyis ha a feltételeket egyértelműen rögzítették, akkor a kimeneti valószínűség dolgában is illik egyetértésre jutniuk, mert különben véleményeltérés esetén csak egyiküknek lehet igaza.