Kedves Pepin,

persze, megmosolyog minket Természet Ősanyánk midőn tudásunkat tágítgatjuk. Mi is mosolygunk (de tisztelve) a múlt gondolkodóin, mosolygunk gyermekeink (nem is olyan) buta kérdésein, mosolygunk egymáson...
Mosolygás az élet. Meg pofáraesés. Szép kis szimbiózis!
Nos, a törvényeket valóban megpróbáljuk felírni, úgy valahogy, ahogy te is megfogalmaztad. De ezen felírások nélkül is, a múltban is, a jövőben is, tőlünk függetlenül is forog a Kerék.
Rövid kérdéseim: miért mennek úgy a dolgok ahogy mennek? Ok-okozati összefüggés? (annak az oknak miért az az oka?) Véletlenek sorozata? (a véletlennek nincs - nem lehet - oka?)
Más(?). Ha megfigyelünk valamit, valami újat, és nincs semmi korábbival ellentmondásban, nem biztos, hogy törvényként elfogadható, nem biztos, hogy előrébb visz, sőt becsapódhatunk.
XY költő soha nem írt 500 sornál hosszabb verset. => Nem képes. Erre törvény van.

Azért, mert azt találjuk, hogy a gravitáció vonzást eredményez, biztos, hogy ez alapvető tulajdonsága a gravitációnak, és esetleg másra nem képes?
Vagyis, tudhatjuk-e, hogy megállapításaink az anyag (természet) lényegéből fakadó esményeket ír-e le?