Szarok mindenben vannak, voltak és lesznek. Ez ugyanúgy igaz a művészetre is mint bármi másra. Az meg már egyéni vélemény hogy kinek mi a szar. Ezt ráerőletni másra tök felesleges.
Egy festménykiállításon pl kiakadtam azon a képen, amin csak egy sárga csík volt vízszintesen. Mellettem a faszi bőszen magyarázta a másiknak hogy az a művészet hogy a csík nem középen van, hanem kicsit lejjebb...nem tudom, de nekem ez nem művészet. Pláne nem 75.000 forintért. Ugyanakkor a mellette(!) lévő kép a mostari hidet ábrázolta. Ugyanúgy számomra ismeretlen festő készítette. azért pl szívesen adtam volna pénzt. Számomra ez értelmes, szép. Egy kép, ami a valóságot ábrázolja, nem kell belemagyarázni semmit. Úgy jó ahogy van. A gondjaim a belemagyarázással voltak és vannak. Pl a verselemzés az amin nagyon le tudtam akadni. Van sok jó vers is, aláírom. De amikor az irodalomtanár azt mondja hogy elemezzek egy verset és csak egy verziót fogad el, az enyhén idegesítő. Miért ne mondhatna nekem mást a vers mint neki? És akkor még meg is magyarázza, hogy a költő nem azt érezte a versírás közben amit én írtam, hanem amit ő mondott. Na ezt meg honnan tudja? Ott ült mellette?
Kell az a művészet, csak legyen meg hozzá a szabadságom hogy értelmezhessem. Ha nekem úgy jó hogy azt látom benne amit látok, akkor ne szóljon már bele senki!