Kedves bloki!
Jó sok kérdést tettél fel... (Én meg elvágtam az egyik ujjam, úgyhogy nehezebb írok (:-(((.)
Talán az lenne a legjobb, ha történelmileg közelítenénk meg a létezés kérdését.
- Zenon óta tudjuk, hogy a mozgás logikailag ellentmondásos. Ebből következtethetünk a reális létezés lehetetlenségére, vagy a logika fogyatékosságára.
- Demokritosz óta tudjuk, hogy az anyag szemcsés szerkezetű is lehet. A szemcséknek, mint legegyszerűbb és tovább már nem osztható atomoknak az űrben való röpködése, ütközése, csoportosulása és szétválása vezethet az általunk észlelhető világ minden jelenségére.
- Platon óta tudjuk, hogy amit mi létezőnek hiszünk, ez meglehet, hogy csak egy magasabb rendű létezőnek az árnyéka (vetülete). Ez megmagyarázhatja a mozgás ellentmondásosságának problémáját is, hiszen a vetület mozgása nem feltétlenül jelenti az "igazi" létezőknek (az ideáknak) a mozgását.
- Arisztotelesz óta tudjuk, hogy a természetben nem létezhet reálisan a tökéletes üresség, vagyis a Demokritosz által feltételezett vákuum (a tökéletes üresség, ha volna, úgy szigetelné el egymástól az atomokat, hogy azok nem kerülhetnének egymással semmiféle értelmes viszonyba). Az anyag tehát mindenütt ott van, azaz folytonosan kitölti a teret.
Azt is tőle tudjuk, hogy a mögöttes világ (az ideák világa) feltevése önmagában nem jelenti a létezés problémájának a megoldását (csupán áthelyezi az ideák világába), ezért kár feleslegesen bevezetni.
Arisztotelesz még arra is rájött, hogy mert a mozgás realitás, továbbá mozgásból lehet mozgás, de a tökéletes nyugalomból nem, ezért filozófiailag egyedül a mozgás eredendő létezésére következtethetünk.
Arisztotelész még azt is tisztázta, hogy a létezésnek sokféle szintje és formája lehet. A legmagasabb rendű (tárgyi) létezéshez alapanyag és struktúra kell. De ismerte a lehetőségként való létezést (a jövőre vonatkozóan), és megfogalmazta a múltnak nem tárgyi jellegű létezését is. Egyáltalán, Arisztotelész úgyszólván mindarra rájött amit mi tudunk, csak nekünk már bizonyítékaink is vannak (helyenként).
- Aquinói Szent Tamásnak később a középkorban sikerült teljesen kiforgatni önmagából Arisztotelesz filozófiai tanait és ilyen torz formában az addig támadott filozófiát az egyház hivatalos filozófiájává tenni. A következő századok tudományos fejlődése jószerint nem is áll másból, mint hogy egymás után cáfolják ezen "arisztoteleszi" tanokat.
- így pl. bebizonyítják, hogy igenis lehetséges a légüres tér, az anyag másfajta mozgástörvényeknek engedelmeskedik - ráadásul meglehetősen atomos szerkezetű és újra felfedezik a mozgás alapvető szerepét ("Arisztotelésszel" szemben.)
- Newton, Faraday, Gauss, Hamilton, Maxwell, Einstein, Heisenberg, Scrödinger, Dirac és temérdek sok más zseniális tudós munkája nyomán mára a következők derültek ki:
- Anyagmentes, illetve anyagtól független tér nem létezik. Viszont az anyag sűrűsége nem is homogén.
- Ahogy tér, úgy idő sem létezik önmagában.
- Az anyag tehát NEM kitölti a teret és NEM letölti az időt, mert mindkettő csak vetülete egy még magasabb rendű (dimenziós) létezőnek - a téridő kontinuumnak. Vagyis az anyag hozza létre az időt is és a teret is.
- A világon minden jelenséget az egységes téridő kontinuum eseménypárjaival kell megragadnunk - legalábbis.
- Amit mi anyagnak gondolunk, az a téridő struktúrájában tárul fel. Az anyag úgy szerveződik, hogy a struktúrákból nagyobb struktúrák jöhetnek létre, ugyanakkor a struktúrákban mélyebben fekvő struktúrákra lelhetünk.
- Hogy az anyag e felosztását meddig végezhetjük, az a felosztáshoz használt kölcsönhatás fajtájától függ.
- A nyomozásban odáig jutottunk, hogy a vákuumról kiderült fizikai (anyagi) jellege, továbbá abban fedeztük fel a legnagyobb dinamizmust, amit a leginkább passzívnak hittünk: a tömegben (E=mc2).
Voltaképpen mindegyik nagy gondolkodónak igaza volt - a kép egynéhány részletét illetően. De leginkább Arisztotelesznek, hiszen tényleg azt tapasztaljuk, amire ő már évezredekkel ezelőtt rájött. A tárgyaknak van (alap)anyaguk és struktúrájuk (mozgásuk), azonban az alapanyag maga is struktúrált és annak a struktúrának az alapanyaga szintúgy. A dolog nem is lehet másképp. Ha megpróbálunk logikailag egészen a kezdetekig menni, akkor ott nem találhatunk mást, csak a legnagyobb dinamizmust. És a fizika tényleg azt találja! Minél mélyebbre ásunk, annál veszedelmesebben dühöngő káoszt.
Nem tudom, ki milyen tanulságot vonna le. Én azt a 2 dolgot találom a legérdekesebbnek, hogy a magasabb rendű struktúrák bizonyos szabadsággal úszkálnak a mélyebben fekvők tengerén, továbbá, hogy egy mindeható Isten észrevétlenül bújhatna meg (nem a magasban, hanem) a kaotikus mélyben.
