Sokat lehet hallani mostanában, hogy kötelességünk odaadni amink van, ha a nemzetnek szüksége van rá, mert a nemzet az első, az egyén csak utána jön. Ezt általában olyanoktól lehet hallani, akiknek nincs semmijük. A mechanizmus igazságosnak látszik: akinek van, az is adjon a nemzetnek, akinek nincs, az is. Az eredmény az lesz, hogy akinek van, az ad, akinek nincs az nem, de ő is betartotta a szabályt, hiszen ő is odaadta, amije volt: a semmit.

A második lépésben aztán az elmélet propagálói részesedni akarnak. Ehhez joguk van, hiszen a nemzet részei, még szép hogy részesedni akarnak ennek előnyeiből.

Van aki ezt nacionalizmusnak hívja. Én kommunizmusnak hívom.