Kedves bloki!

Írod:
".. van jelentősége az agyi folyamatokban az LH szinteknek, de kijelenteni, hogy csak ennyi az egész, szerintem túlzott elbizakodottságra vall."

Olyan kijelentést, hogy csak "ennyi az egész", NEM tettem. Hanem igyekeztem az LH szintek bizonyos kombinációira, és azon kombinációk felismerésére helyezni a hangsúlyt. Ettől függetlenül, elménkben az LH szintek éppolyan jelentőséggel bírnak, mint az, hogy agyunk atomokból épül fel. Utóbbinak a tagadása NEM visz közelebb az ember megértéséhez, bár elismerése is csak egy kis lépés előre.

Írod:
"A sakkgépek már verik az embert, de mintha tárkapacitással, processzorsebességgel kívánnák helyettesíteni az elmét."

Ilyesmi előfordul. Főleg akkor, ha bőviben vannak a processzor teljesítménynek. Ugyanakkor a helyzet változóban. Például 1995-ben a Fritz nevű sakkprogram maga mögé utasította az összes akkori professzionális sakkgépet, és mág a Deep Blue nevű, azóta is agyonajnározott csodagép sem tudta megverni. A Fritz 1.0 egy 90 MHz-es Pentiumon futott (:-))), és megnyerte a sakkszámítógépek világversenyét. A különbség a Fritz és a Deep Blue között éppen az volt, hogy a Fritz már sokkal intelligensebb program volt, mint az, amit a Deep Blue-n futtattak.

"A fordítóprogramok - két emberi nyelv között- már nem ilyen eredményesek, pedig (látszólag) egyszerű feladatról van szó."

Én ezt eredendően egyáltalán nem látom egyszerű feladatnak. Viszont már láttam működés közben ilyet, és azt kell mondjam, hogy "lepadlóztam". A várakozásomhoz képest döbbenetesen hatékony volt. Egészen biztos vagyok benne, hogy néhány éven belül teljesen általános lesz a használatuk igényes (!) helyeken. (Egy darabig még persze emberi "felügyelet" mellett.)

Nem vitatod:
"Természetesen nem vitatom, a gépek is fejlődnek ..."
Nos, épppen ide kívánkozik az, amit pont Te idéztél kevéssel ezelőtt:
"- Milyennek képzeli a többmilliós Párizst?
- Hát... kéremszépem... nem fog az úgy felduzzadni... Hogyan közlekednénk? Bokáig járnánk a lócitromban!

A vicc remekül tapint rá arra, hogy botor dolog a fejlődést úgy elképzelni (akár városról, akár számítógépről van szó), mint ami csakis a korábbi megoldásokat ismétli. Ismétlés ugyan van, de rendszeresen létrejönnek új megoldások is.

Tisztánlátás:
Ez jó. Nagyjából annak felel meg, amit én lényeglátó képességnek neveztem. Ettől még valóban messze vannak a mai számítógépek, de ez nem a "bit"-ek alkalmazása miatt van, hanem azért, mert egy számítógép számára eredendően minden lényegtelen, amit saját célunkra mi kiszámoltatunk vele. Lényeges lehetne saját sorsának alakulása, de arra vonatkozóan meg eleddig nem bírt befolyással. Érdekes viszont, hogy e helyzet ugyancsak napjainkban kezd megváltozni. A legújabb PC-k már képesek figyelemmel kísérni különféle egységeik állapotának alakulását (hőmérséklet, frekvencia, leterheltség, üzemzavar, meghibásodás, stb.), és annak függvényében valamit cselekedni. (A Win98 operációs rendszer egyik fontos tulajdonsága is az ebben az irányban való kapunyitás.) Várható, hogy az ilyen irányú fejlesztések nagyon megszaporodnak a következő években.

Bombafestés:
A bomba példája mutatja, hogy speciális helyzetben lehet olyasmi is lényeges, ami az esetek többségében lényegtelen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lényeg és a lényegtelen elválaszthatatlanok lennének, hanem csak azt, hogy a "lényeg" az nem abszolút, hanem a konkrét körülményeken is múló valami, ezért a lényeg keresése nem lehet egy egyszer s mindenkorra befejezhető cselekmény, hanem csak egy vég nélküli folyamat.

Intelligencia:
Szerintem az intelligencia fogalma megfogható (pl. úgy hiszem, hogy nekem is sikerült), csupán az intelligencia összehasonlítása a nehéz. Ti. az intelligencia modelleket keres és talál a világ leírására, viszont a valóság az olyan szerteágazó és komplikált, hogy az egyes emberek modelljei éppenséggel összehasonlíthatatlanok is lehetnek. (Vagy csak kellően nagy intelligenciával összehasonlíthatók...)