Szeretnélek pontosítani és ezzel választ is adni a nyitó kérdésre.

A két végletet a liberalizmus és szocializmus képviseli. A liberalizmus kezdeti szerepe az egyén védelmének kiteljesedése volt (szabadságjogok stb.) ekkor balra volt konzervatív jobboldaltól. A munkásmozgalmak megjelenésétől azonban úgy írható le viszonyuk, hogy az egyént állítja a középpontba a klasszikus liberalizmus (individum) és ezzel szemben áll a kollektivista Szockó irány (a multszázad fordulóján a liberális kapitalizmis már tradicionális eszmének számított).

Szerencsére nem csak e két véglet közül lehet választani.
A mérsékelt jobboldal észlelte, hogy a két fogalom (individum contra kollektívum) a családi kötődések, és kis közösségek, önkormányzatiság terén kiegyenlíthető, feloldható.

Hogy mégsem középen áll a két másik irányzat között, annak oka hogy a tengelyről elcsúszva egy háromszög sarkában találja magát, mert egy vektor tekintetében (hagyománytisztelet és ezért hazafias gondolkodásban) távolabb van a nemzeti fogalommal gondban lévő internacionalista szocializmustól, és az egyénre koncentrálás miatt a nemzeti hovatartozást figyelmen kívül hagyó liberalizmustól. (Tipikus ellenpólusa a szociálliberalizmus, amely kényszeres vállakozás mindannak a tagadására, amit a jobboldal képvisel. Viszont valamit képviselni, vagy éppen valaminek a tagadására építeni irényzatot az komoly erkölcsi különbség). Megjegyzem, vannak sikeres országok, ahol ennek oka a nemzeti liberalizmus léte.

A gyakorlatban csak a jobb és baloldal képes ma társadalmi bázist növelni, a liberalizmus normális (ismétlem normális) irányzatai a kettő között inognak egyikkel gazdasági, másikkal társadalmi kötődések alapján.