Kedves bloki és Naropa!

Én úgy gondolom, hogy a valóság az megvan magában. Természetesen gondolhatok valamit felőle, és szerencsés esetben még igazam is lehet. Amikor gondolatomat meg szeretném osztani másokkal (pl. most Veletek), akkor is kell bizonyos szerencse, nehogy félreértsük egymást. Ha ugyanis ez bekövetkezik, akkor nem fogjátok megtudni, hogy voltaképpen mire is gondoltam, és hogy az a gondolatom igaz lehet-e (:-(((...
Azt is mondhatnám tehát, hogy míg a valósággal kapcsolatos igazság közvetlen megismeréséhez elég az "egyszeres" szerencse, addig ha mások véleményéből akarjuk megtudni, "kétszeresen" is szerencséseknek kell lennünk.
Ha komolyan érdekel bennünket az igazság, és rá vagyunk utalva más emberek közvetítésére is, akkor aligha tehetünk mást, mint hogy:
1.) közös jó nyelvet alakítunk ki mindazokkal, akiknek a véleményére támaszkodni szeretnénk;
2.) ugyanezt tesszük a valósággal, azaz a természettel is.

Az utóbbi problémája, hogy csakis úgy jöhet létre a nyelvről való közös megegyezés, ha mi egyezünk bele abba a nyelvbe, amit a valóság használ. Másrészt viszont, a valóság általában kevésbé hazudós mint az emberek, ez azért könnyít valamit a dolgon.

Abban egyetértünk, hogy egyetlen (vagy inkább végső) mentsvárunk a valóság, ti. ha senki sem ért szót vele, akkor esetleg az egész emberi közösség egyként is tévedhet, bármennyire is egy húron pendül.

A lényeg egyszerűségéről már tényleg beszélgettünk. Szimpatizálok is a gondolattal, csak egy kissé túlzónak tartom. Ha távlatilag nézzük a dolgot, akkor már jobban tetszik. Ugyanis a szellemi fejlődés velejárója, hogy egyre egyszerűbben vagyunk képesek megfogalmazni a lényeget. Ámbár ez többnyire csak azon az áron szokott sikerülni, hogy egyre komplikáltabb fogalmakat alkotunk. Van tehát egy bizonyos komplementer viszony a fogalmak és a közlések bonyolultsága között.
Ez egyébként általános dolog. Ha pl. tudjuk, hogy az ABC betűit kódolja egy üzenet, akkor az sokkal rövidebb (és egyszerűbb) lehet, mintha a betűk rajzolatára jellemző tengernyi (de ostoba) pöttyöt akarnánk átküldeni. Ezért rövidebb az E-mail mint a telefax. Szélsőséges esetben előfordulhat az is, hogy egy korábban rendkívül komplikáltnak tűnő probléma redukálható egy "Da - Nyet" döntésre, de ehhez természetesen a kommunikáló feleknek töviről hegyire kell ismerniük és érteniük a probléma egyéb vonatkozásait.

Ezek után feltehetjük a kérdést, hogy vajon mekkora az egyes közlések minimális bonyolultsága, ha a tulajdonképpeni közlést és a kódoló/dekódoló rendszer bonyolultságát egyaránt mérlegeljük?
Hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, tekintsünk egy buta fogalmi rendszert, amely csupán igenből és nemből áll, valamint egy 8 bites üzenetet. Utóbbit átalakíthatjuk úgy, hogy alkalmanként ne csak 1, hanem mondjuk 4 bit-et vigyünk át, vagyis hogy áttérjünk egy 4 bites (azaz 16 szintű) fogalmi rendszerre. E komplikáltabb fogalmi rendszerben 2 lépésben tudjuk átvinni az eredeti információt. Minthogy azonban 2x4=8, egyelőre semmi megtakarítást nem értünk el. Megtakarítás akkor lehetséges, ha kiderül, hogy a 4-bites fogalmi rendszer által kódolható maximum 16 különböző eset közül a valóságban csak egyesek realizálódnak, mondjuk szám szerint 3. Ezt a 3 esetet már egy 2 bites fogalmi rendszernek megfelelően is kódolhatjuk, azaz 4 bit helyett csak 2 bitet küldve át alkalmanként a rendszeren. Ez 50 százalékos megtakarítást jelent.

Az előbb vázolt megtakarítás természetesen csak akkor lehetséges, ha az átvinni (kifejezni, megfogalmazni) kívánt információ redundáns. A jó fogalmak tehát éppen azért jók, mert ezt a redundanciát nyilvánvalóvá és ezzel együtt elhagyhatóvá teszik.

Tekintsünk egy újabb számszerű példát. Ismétlődjön folyamatosan a következő bit-szekvencia:
100110011001100110011001100110011001...
Minthogy 1-es ugyanúgy van a sorozatban, mint 0, ezért 1 bites (igen-nem) kódolás esetén nem lehetséges semmiféle átviteli megtakarítást elérni. De ha már 2 bites kódolásra térünk át, akkor látjuk, hogy a szóbajöhető 4 kombináció közül csak kettő, mégpedig a "10" és a "01" ismétlődik minduntalan. Ezt viszont egyetlen biten is lehet kódolni, vagyis a 10 helyett írhatunk egyszerűen 1-et, a 01 helyett pedig 0-át. Ez 50 százalékos megtakarítás. De ez még nem minden. Ha 4 bites szavakkal operálunk, akkor azt is észrevehetjük, hogy voltaképpen az "1001" (mesebeli) szekvencia ismétlődik folyamatosan. Így tehát legfeljebb ennek a kódját kell átvinnünk, valamint azt az infót, hogy vég nélkül ismétlődik. Ez már valami...