Csabio: "Engem az is rendkívül érdekel, ki mit mér az osztályzattal. "
A konkrét példára reagálva:
Nem ismerem a 20 mondat tartalmát, de ha ez volt az anyag, az ötös jogos. Ha a fiad nem tanulta volna meg, akkor ne kapjon egyest sem?

"Tehát a fiam bebiflázott 20, számára teljesen közömbös mondatot... "

A tanításban felhasznált tankönyveket a szaktanárok szabadon választhatják ki, valamint azt is ők határozzák meg, hogy egy-egy könyvből mely anyagrészeket milyen fontosnak tartanak. Ez a tanár joga és felelőssége.
(Talán ismerős a soha ki sem nyitott matematika tankönyv.)
Hogy mire adjunk osztályzatot és mit mérünk vele?
Igazából nem szabad egy kiragadott jegy alapján ítélni, szerintem a jó tanár tisztában van a tanulók tudásával érdemjegy nélkül is, jegyet meg azért ad, hogy tudassa a tanulóval, szülőkkel, osztálytársakkal az előmenetelt, dícsérjen, elmarasztaljon, akit lehet ösztönözzön a tanulásra és mert előírás, hogy jegyet kell adni.

"Én nem akarom, hogy a gyerekem sok időt töltsön olyan környezetben..."

Ezzel egyetértek, magam sem szeretem, hogy a tanórák zömén gyakorlatilag tényanyag átadása történik rettentően elhanyagoltak az olyan 'lényegtelen' dolgok, hogy gondolkodásfejlesztés, véleményalkotés, vitakészség fejlesztése, stb.
Bár ezekhez szükséges ismeret is, amit csak memorizálással lehet elsajátítani. Többször is hallottam, olvastam elismert tudósok, kutatók szájából, hogy diákként sok memoritert kellett megtanulniuk és ez bizony sokban segítette őket.
(A képzavarért elnézést).

Nem voltam hosszú egy kicsit?