Kedves nereusz!

Nem az élő beszédről és az írott beszédről szóltam; hanem az irodalmi nyelvről, mivel hogy a cikkidézet ezt a terminust használta.
Ha a suk/sük-özésnél maradunk, akkor a problémát leegyszerűsíthetjük az egyén beszélt nyelvének és a beszélt irodalmi nyelvnek a viszonyára.
Ha sok egyén az irodalmi nyelvvel ütköző módon használja a nyelvét, akkor jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy van-e alapja az aktuális normatív szabálynak. És nem példa nélkül való, hogy az irodalmi nyelv változik meg: gondolj az ikes paradigma szinte teljes eróziójára, az E.2 -sz és -l személyragok "összeveredésére", vagy pl. az álmodik ige tárgyassá válására.
A hatás fordítva is megvan: a zárt és a nyílt e megkülönböztetésének "hiánya" a nyelvterület egyre nagyobb részén teszi homofónná a (ti) mentek ill. (ők) mentek igealakokat.
De a kérdés továbbra is az, hogy melyik nyelvi jelenséget kell az ajtón kívül hagyni és melyiket nem. És erről ki dönt? És te álmodsz vagy álmodol?