Kedves Bloor.

Valószínűleg másképpen értelmezzük - de csak egy kicsit - a gyakorlati és a tapasztalati igazság fogalmát. Az előbbi szerintem akkor áll elő, amikor a világot igazítjuk a gondolatainkhoz, mondjuk, amikor a rakétacsinálók megcsinálták az első emberszállító űrhajót, s ezzel a világot egy kicsit hozzáigazították Koroljov mérnök elképzeléseihez. Vagyis a gyakorlati igazság: a cél megvalósulása.
A tapasztalati igazság meg az, amikor gondolatainkat igazítjuk a valósághoz, amikor pld. a két éves kislány az utcán rámutat az autóra, és azt mondja: "Autó!". Vagyis a tapasztalati igazság: a világ tudatosítása.
Amit Te említettél, a normák diktálta igazság, az egy sajátos esete a gyakorlati, tapasztalati és elméleti igazságoknak, amit úgy hívunk, hogy tekintélyigazság. Ismereteink túlnyomó részét ezek teszik ki. Sem logikai, sem tapasztalati, sem gyakorlati érvek nem szólnak amellett, hogy "Wellington Új-Zéland fővárosa." - egyszerűen hittünk földrajztanárunk tekintélyében, mert különben egyest kaptunk volna földrajzból.

Viszont szavaidból azt vettem ki, hogy számodra a változékonyság nem lehet alapja semmi abszolútnak (valószínűleg ezért van az is, hogy - veled ellentétben - én pl. ismerek ember-alkotta abszolút, feltétlen igazságokat). Nos, gondolkodtál már azon, hogy pld. egy lüktető valami, ami, mondjuk, két állapot között lükteti magát az idők végtelenségétől/végtelenségéig, az lehet-e abszolútum?