Kedves Engels.

Az "ontologiai igazság"-hoz dilettáns vagyok ezért nem merek hozzászólni. A tapasztalati, gyakorlati igazságok változnak, ahogy a gyakorlat és a tapasztalat formálja véleményünket, vagy ahogy éppen a korszak politikai, gazdasági, erkörcsi és még mittudomén normái diktálják. Tehát ezek ál-igazságok, noha sokesetben hasznossak és értékesek. Ha a logika következtetéseket és igazságot kitágítjuk agyon kívülire, akkor juthatunk el az igazság olyan állapotára, ami minden körülmények között állandó. Az agyon bellüli igazság az általad említett "tapasztalati, gyakorlati, ontológiai" értékek függvénye, ami a helyzetnek adódóan változékony. Vagyis ami az egyik vélemény, vagy tapasztalat alapján igaz, lehet, hogy más környezetben nem igaz. Tehát az ember által meghatározott igazság, bár logikailag helytálló, de nem feltétlenül igaz.
Ugyan így vagyunk a szépséggel is: " az érzékekkel átélt érzelmek igazsága" mondod, (kár, hogy nem én mondtam, mert jól hangzik).
A probléma megint csak az, hogy az érzékek és az érzelmek változóak, tehát a szépség is változó (ennek logikája alapján).
Véleményem az, hogy minden szép, ami magában foglalja a szépség fogalmát. A szépség fogalma állandó, tehát valódi igazság. A mi véleményünk változik a szépségről s ez okozza, hogy ami ma szép, az holnap esetleg csúnya. De ez azt jelenti, hogy a mi véleményünk változott meg, azért a szép még továbbra is szép marad, csak már nem érzékeljük.
Száz szónak is egy a vége: a gyakorlati életben nincs igazság és ez az igazság.
A valódi igazsághoz, csak akkor jutunk el, ha a logika és igazság kérdését kitágítjuk az agyunkon kívülre. Biztos vagyok benne, hogy neked ez nem okoz nehézséget, mert ezzel keresed kenyered, de nekem már meghaladja a képességeimet.