Fish - Kreuztal
Számomra rejtély, hogy a magyar koncertszervezők miért nem mernek progresszív rock zenekarokat hozni. Tavaly Belgiumban a Spock's Beard koncertet egy nappali szobányi helyen, 100-150 enber számára rendezték kb. 3000 Ft-os belépőkkel. Ugyanez a gondolat merült fel bennem a kreuztali Fish koncert apropos-ján. Képzeljétek el egy tízezres város tornatermét, amit jóindulattal sem lehet teltházasnak nevezni. Nem több, mint 300 ember. És ennek a 300 embernek Fish a lelkét is beleadta.
Még a koncert előtt beszélgettem egy svéd párral, ők mondták, hogy Fish szinte a teljes új anyagot leadja majd, bár a Fellini Days hivatalosan csak augusztusban jelenik meg. Aztán egy német rajongó azt mondta, hogy nagyon gyenge az új lemez, ő már kétszer hallotta élőben, és persze a koncerten már megvette a CD-t is - úgy sem tetszik neki.
Aztán egyszer csak odajön hozzám egy hosszú szőke hajú fazon és a legutóbbi Asia (Aura) turnépólómra bökve megjegyzi: my old band..
Rögtön nem esett le, hogy John Young szólított meg, de aztán sikerült még néhány szót váltani vele, a jegyem hátoldala őrzi az aláírását is. Ma már nem tagja a Fish bandnek, a Scorpionssal turnézik éppen, de aznap még fellépett.
Ezek után nagyon kíváncsian vártam, mit fog a nagy skót produkálni. Én sajnos csak az első két Fish lemezt ismerem, valamint a Sunsetset és a Raingodsot, úgyhogy az ezekről elhangzott dalokat ismertem fel. Valószínű azonban, hogy ezeken kívül csak az új lemezről voltak dalok, a reakciókból legalábbis úgy tűnt. Tehát volt a Perception of ..., a Brother 52, a Tumbledown, a Lucky, a Credo és ráadásként a The Company. Végül szólóban elénekelte a Flower of Scotlandet, ezzel buzdítva bennünket, hogy másnap ne feledkezzünk meg a Hibies (=Hibernians) meccséről. Őket egyébként folyamatosan éltette a koncert közben. Az első számok közben alig beszélt Fish,de aztán belejött. Sajnos a legtöbb összekötő szöveg német-angol kevert nyelven hangzott el, így nem sokat értettem belőle. Mindenesetre a koncert nagyon jó hangulatú volt, az új számok nekem tetszettek, sokkal inkább rockosabbak, közérthetőbbek voltak első hallásra, lehet, hogy a fanatikusoknak ezért nem tetszik annyira. A zenekar is nagyon összeszokottnak tűnt, főleg a dobos és John Wesley floridai gitáros tetszett. John Young kicsit fáradtnak tűnt. Fish pedig rendkívül szuggesztív előadó még mindíg, a közönség azt csinált, amit ő akart. Több dialógust is folytatott az első sorban álló, nem teljesen színjózan fazonokkal. Egy dolgot sajnáltam, mégpedig, hogy egyetlen egy Marillion szám sem hangzott el. Pedig úgy tudtam, hogy Fish általában nem egy dalt elnyom a koncertjein.
Azt, hogy a koncert mennyire jó volt az is bizonyítja, hogy eddig kizárólag Hogarthos Marilliont hallgató unokaöcsém is megjegyezte, hogy ezt nem gondolta volna (ma már a jó öreg Mariilion lemezek is szólnak az autójában).
Ezek után nagyon kíváncsi voltam, mi következik másnap Amsterdamban. Erről legközelebb.