Naésakkor következzék a várvavárt ülésboncolgatás boncolgatása báj: Black'Hentesh'Star.

(Hihetetlen érdekes a téma, igaz? Sebaj, én mindent megteszek, hogy ne kelljen a 4 óra múlva írandó gépszerk vizsgával törődni :) )

Nnna.
Először is a 900-as ülése pont olyan, mint a 900-as, csak nem olyan gyenge és erősebbek az anyagai.
Ezzel asziszem mindent el is mondtam.
Amikor ugyanis úgy határoztam, hogy fölmegyek a galériára, (ahol a nemes vad tanyáz, mert máshol nem fér el) és öt perc alatt lehúzom az üléshuzatot, és elviszem a mosodába, akkor még nem tudtam, hogy egy sima negyvencentis, krómötvözet csavarhúzó legfeljebb a huzatot sértheti meg, másra nem alkalmas. Én ugyanis többek között ilyen szerszámokkal voltam felszerelkezve, és mivel az emelet egyben műhelyként is szolgál, közelemben köszörű, -gépi fűrész és sarokcsiszoló is volt. Később rájöttem, hogy hiába tenném ezeket tönkre.

A hámozás művelete ugyanis a következő:
Van egy szék. Ez a vezetőoldali, aminek nincs csavarja alul (ezért is ezt nyúttam le), magyarán önhordó. A kb. 30 kilós tömegéből 5 kiló a kosz, különös tekintettel a szivacsdarára meg az olajra, és ezeknek pormacskákkal történő hibrid kiadásaira. Ezek prímán összefogják az ember kezét, az pedig az üléshuzatot, de igazából mindent, sőt, nem is kell a kéz hozzá, alapból is tudják ezt.
Az első műveletnek a fejtámla leoperálását jelöltem ki. Axa zt mondta, hogy a tetején van egy csavar, de ezt félreértettem, és bár nem láttam rá utaló jelet, a támla tetején kezdtem kutakodni. Aztán lámpával megvizsgálva látszott, hogy lejjebb van a gond, valami csavar alulról, tehát a támla tetejéről tartja a dolgot. De én hogy nyúlok be oda? Alul az egész hárpit még a helyén, fölül pedig a lyukon a csavarhúzó se fér be. Sebaj, érdemes lyukvadászat kezdődik: tapizzuk ki a csavart! Természetesen semmi eredmény nem született, ezért nekiláttam alulról levetkőztetni az ülést. ez sem egyszerű feladat, a háttámla huzatát alulról összezáró cipzár csak beetetés, ezt nem ilyen könnyű leszedni, helyette jó svéd szokással védacél kapcok rögzítik a textilt a vázhoz. Ezekhez bizonyára célszerszámot is készítettek, mert ezeket nem az ideális pl. kézzel leszedni. (fogó meg miért is férne oda? :) ) De azért, elkezdtem a dolgot, a támla hátradöntőjével ellentétes oldalon. A hátradöntő kar oldalán már a kar házának két csavarral rögzített fedelét le kellett lazítani. Leszedni a támladöntést állító gomb miatt nem lehet, de nem is kell, némi vérizzadás után épp hozzáférhető a lemezke. A hozzáférés még nem jelent leszedést is, ezért megint ügyskedek az acéllal. Dévid Kopperfild közben megkapta élete első három infarktusát, Uri Geller pedig csömört kapott a kanalaktól. Ezek után jöhetne hozzám konzultálni, biztos hallana érdekeset. :)
Miután sikerült leszedni (hogy föltenni hogy fogom? Hát hogy nem így, az biztos :) ), elkezdtem fölfele cibálni a huzatot. Eddig alig másfél óra telt el, tehát az előzetes időbecslésem némileg pontatlannak bizonyult.
Tudjátok, miért olyan szép feszes, egészen kockáshas-hatású a háttámla alja? Mert bele van varrva egy kis textil henger, aminek egyik fele a huzaton van, a másik fele (ami értelemszerűen ki van lapítva, az ülés szivacsain belül, az ülés vázához van fogatva. E célból egy drót készült acélból :) ami ezen a textilizén van átdugva. Ennek a leszedéséért a középkorban máglyára vetettek volna :) , de itt még nem tartunk, mert ez csak kiadós vizitelés után lehet megtenni, a kárpit pedig egy helyen foszladozik, ahol a tulaj annó belemászott az ülésbe. Ezt olyan érzékkel helyezte ez az üléskárpit két és fél négyzetméterén, hogy amikor majd szerény Blextár személyem boncolja a fotelt, feseljen, mert úgyis azt szeretem :)
Tehát, a még meglevő textilhenger és az ülés szivacsa mellett, az öt centi átmérőjű lyukon benyúlok a kárpit alá, és megpróbálom kitapperolni, hogy hol lehet az a fejtámasz-rögzítő csavar. Időközben képesítést szereztem profi nőgyógyászi pályára is :) A csavar megvan - de hogy csavarjam ki? Nincs akkora kereszthornyos, ami a kárpit alá befér.
De. :)
Öcsémnek mindene van, így mimiatűr kereszthornyosa is, amit majdnem beleejtettem a parketta repedésébe :) de a célnam megfelelt, fejtámla kiszed, nyugtató beszed, órára ránéz, két és fél óra elteltét konstatál, láncfűrészről ábrándoz :)
Ezután kiakasztottam azt a legfeljebb ceruza vastagságú sdronyt, ami keresztben rögzíti a kárpitot a csuklóvastagságú öntött svédacél ülésvázhoz. Szerintem ez lehetne jövőre a Világ legerősebb embere vetélkedőjén műsorszám. :)
Azért lassacskám mgvagyok a háttámlával, leszedem a kárpitját, és röpke fél óra alatt a fejtámlát is megskalpolom.
Örülök, mert valami azt hitette el velem, hogy közel a vég. Mármint a feladaté inkább, mint az enyém :) de ez nem ilyen egyszerű.
Az aljnak ugyanis Trollhättanban úgy látszik feladatnak tűzték ki azt, amit a 9-5-nek a csomagtérkampóinak is, nevesítve, hogy el kell bírnia az autót. Már csak azért is gondolom, mert az ülőlap elején és hátulján egyenként hat-nyolc darab vaslapocskával, tehát a már említett U alakú acélpiócával van odaharaptatva a vázhoz. Ezeket leszedni se semmi munka, de akkor már szólnék az ülés vázáról is. Az alsó rész kb. öt miliméter vastag acéllemezből készül, bizonyos részeken kissé vastagabbakkal megerősítve. A szélükön pedig, hogy kissé megerősítsék őket, vissza vannak hajlítva. Ezek a visszahajlítások mellékállásban temetkezésipari tevékenységet is űznek.
A sírba visznek ugyanis.
Ezekbe van tudniillik a kápritot két oldalt leszorító, ceruzavastag huzal belefeszegetve. Jellemző, hogy az egyik oldalon a kárpit leszedését követően sem tudtam az immáron csak 1, azaz egy oldalon beakasztott huzalt kiszedni.
A 'felhasználóbarát' fogalom a valós életben történő megvalósítása odafenn még eléggé gyerekcipőben jár :))
Na sebaj.
Most lennvan a huzatom, és nem thom, hova vigyem kipucoltatni? :))
Ja igen.
Kérdés.
...
a következőben :)