Kedves Dagotta Kartács!

Akkor lássuk az MN megfogalmazását értelmesebben:

"Horváth Aladár szerint Magyarországon a többségi társadalom igényeinek megfelelően alakul a cigányság sorsa, ennek következtében napjainkban megtörtént a romák szociális és faji kirekesztése...."

A szerző aszonygya, hogy H.A. szerint... Higgyük el neki, hogy Aladár ezt mondta. Másképp is mondhatta volna ugyanezt, pl. így: 'Magyarországon a többség (értsd: a magyarság) nem kívánatos kisebbségnek tartja a cigányokat, olyan etnikumnak, amely faji ismérvek alapján (értsd külső jegyek, meghatározó belső tulajdonságok) különbözik a magyartól, olyan népnek (népségnek), amelyet saját életvitele, tulajdonságai, belső törvény(szerűség)ei akadályoznak abban, hogy az itt jellemző, átlagos életszinvonalon, az elfogadott normák szerint éljen. Ismétlem, a többség így gondolja, így fogadja el (így nem fogadja el) a romákat, adott helyzetüket.'

H.A. nem állít hülyeséget, hanem tömören összefoglalja a többség véleményét úgy, ahogy ő a saját bőrén érzi, ahogy mindnyájan tapasztaljuk. Ha csak a saját környezetemet veszem, úgy látom, hogy felerősödtek a cigányellenes hangok, vélemények. Ezt alátámasztja ez a topic (finoman) és a "Zámolyi romák.." című (markánsabban) is. Aki ezt nem érzékeli, az nem él itt, önmagának sem vallja be, uram bocsá' hazudik. Ha pedig ez a helyzet, vagyis (a cigányok szempontjából) konzerválódni látszik a leszakadás, sőt növekszik a különbség(tétel), akkor egy cigányvezetőtől az a legkevesebb, amit a vezetettjei elvárhatnak tőle, hogy megpróbáljon kivezető utat keresni. A mai körülmények alapján H.A. nem lát értelmes kiutat. Nem látja a felemelkedés útját, mert nem tapasztalja a társadalom empátiáját, nem tapasztalja az állam segítő kézfogását. Ha ez az állapot nem javul (mitől éreznék a romák ennek az ellenkezőjét?), marad a kilátástalanság, akkor az önálló állam képe (álma) a pusztulás alternatívája, reménysugár lehet számukra. Egészen más kérdés, hogy ma semmi realitása nincs egy cigányállamnak, azon kívül, hogy a mi térségünkben többmillióan élnek és számuk, arányuk monoton növekszik. Néhány nemzedék és elkerülhetetlenné válna a kérdés rendezése, ha elmaradna a térség országainak európai integrálódása, ami sok mindennel együtt erre a problémára is meghozná a megoldást ugyanúgy, mint a Trianonban szétkapott népünk együttélésére. Addig pedig marad a kényszerű együttlét cigányok és magyarok, magyarok és románok, magyarok és szlovákok stb.stb. között. Kényszerű együttélés, kényszerű alkalmazkodással, kényszerű válaszokkal minden oldalon.
Na ennek tükrében értelmezd át az utolsó mondatodat: "Az meg igazán nem meglepő, hogy a kisebbségnek a többséghez kell - valamilyen fokon - alkalmazkodni."

Üdv. és békesség!
Szittya