Azért azt a Mátyás-féle zsoldossereget ne tessék már összetéveszteni a a mai zsoldossereggel.
Ugyanis az akkori sereg jelentôs része (úgy 60%-a) a mai értelemben vett kényszersorozott kisnemes volt. Olyan kisnemesek, akik a királyi birtok fejében katonai szolgálattal tartoztak a királynak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Mátyás csak az akkori magyar királyságnál gyengébb ellenfeleket b@szogatta, így könnyű volt jó eredményeket elérni. Vajon miért nem a törököket vagy mondjuk a tatár kánságot piszkálta ôkelme?

A terület megszállásnak nem az a célja, mint pl. Izrael teszi manapság. A terület _katonai_értelemben_vett_ megszállásának a célja az. hogy a területet addig kell megtartani, amíg a területet elfoglaló számára elônyös békekötés létre nem jön (vagy ki nem kényszerítik).
Erre egy elméleti példa, amire várom a cáfolatot. Románia elkezdi üldözni aí ottani magyarokat, amire válaszul belsô forrongás tör ki. A forrongásra válaszul a kormány beveti a katonaságot, ami vérfürdôhôz vezet. A magyar kormány semmilyen gyakorlati ereményt nem tud elérni nemzetközi fórumokon (ENSZ, EBESZ, NATO), emiatt a konfliktus a két ország között katonaivá szélesedik. A NATO természetesen nem nyújt ebben az esetben segítséget Magyarországnak. Tegyük fel, hogy a jól képzett magyar zsoldosok többször is megverik a román hadsereget, közben több száz km mélységben behatolnak Erdélybe. Ekkor mi fog történni? Ugyan csatában le tudnák még többször is gyôzni a románokat, de az elfoglalt területek ideiglenes megszállására nincs sem kapacitása, sem embere a magyar katonaságnak. Ebben a helyzetben a román fél mit fog tenni? Esze ágában sem lesz békét kötni, hanem célja az idôhúzás lesz, mivel tisztában lesz azzal, hogy a magyar fél a megszerzett területeket képtelen lenne tartósan uralni, emiatt rövidesen fel kell majd adnia azokat.
Ellenben sorozott tömeghadsereggel a terület tartósan megszállható lenne, emiatt a román fél kényetelen lenne a mielôbbi megoldásra törekedni, mivel számára fenn áll az a veszély, hogy az elvesztett területek tartósan (éveken át) olyan status quo-ba kerülhetnek, ami hosszú távon a területek végeleges elvesztését is magával hozhatja. Ez pedig nem üzlet.

Az elôzô teória csak egy a sok elképzelhetô és elôre el nem képzetlhetô forgatókönyv közül. De a valóság a gyakorlatban képes a legvadabb elképzeléseket is túlhaladni. Akkor meg lehet majd sopánkodni, hogy jajj-jajj, akkor miért nincs nekünk is sorozott hadseregünk, vagy legalább kiképzett tartalékosaink...