Tisztelt Asztaltársak!

Elnézést, hogy kéretlenül beleütöm a nózim a vitába, de nem tudom megállni, hogy ne tegyek néhány észrevételt.
Aki a "sorkatonaság kontra profi zsoldos" témában állást foglal, két féle lehet: vagy volt katona vagy nem. Aki még csak a "lesz" kategóriában van, az zsigerbôl utasítja el a sorkatonaságot. Aki már volt, ott kétfelé oszlik a tábor: van, aki azért tartja feleslegesnek, mert az ô idejét értelmetlen baromságokkal töltötték ki (amiben igaza is van), viszont van aki sorkatonaság fenntartása mellet érvel.
Maganról csak annyit, hogy voltam katona, ráadásul olyan helyen, amit még az ellenségemnek sem kívánok (pl. a kiképzés elsô hónapjában fejenként és naponta egy kulacs víz az összes napi szükségletre - ivás, mosakodás stb. -, utána hetente 2x 10-25 km-es menetgyakorlat stb., a katonaság alatt bruttó 4 alkalommal voltam otthon - összesen 10napot -, stb.). Szóval nekem van elég okom teljes mellszélességgel utálni a sereget.
Ennek ellenére sorkatonaság párti vagyok. Egyszerű okai vannak: szeretem objektíven nézni katonapolitikai helyzetet, amirôl mások szeretnek megfeledkezni.

Akkor tételesen az érveim (kérem a velem egyet nem értôket, hogy indokokkal, bizonyítékokkal és történelmi példákkal indokoljanak, és ne morális indokokat hozzanak fel).
1. A történelem során még sohasem gyôzôtt le tömeghadsereget kis létszámú profi hadsereg, (a legjobb eredmény a kisarányú vereség volt). Ellenkezô esetre viszont tömegesen példa: Vietnám, Afganisztán, II. világháború, Korea, olaszok Eritreai veresége 1937-ben, stb.)
2. Területet megszállni csak tömeghadsereggel lehet, mert ehhez élôerô kell.
3. Kis létszámú professzionális hadsereg veszteségei nem látványosan kisebbek a tömeghadseregénél (lásd Korea és II. világháború brit egységei). Ebbôl következik, ha az "A" ország 60.000 fô profival kezdi a háborút, és csatánként 5000 fôt veszít, a "B" ország 500.000 fôs tömeghadsereggel kezdi a háborút, és csatánként 10.000 embert veszit, akkor elôbb-utóbb az "A" ország elveszti a hadseregét és a háborút. És akkor lehet hivatkozni a nemzetközi egyezményekre... amelyeket, mint Clausewitz óta tudjuk, hogy addig tartják be, ameddig az újabb háborútól való félelem tart. És ekkor már nincs semmi, ami arra kényszerítené a pillanatnyilag jobban állót, hogy azt betartsa.
4. A kislétszámú profi hadsereg csak keskeny frontszakaszt tud tartani, ellenben a tömeghadsereg széles frontot _tud_kialakítani_. Azaz, hiába van jobb fegyverzete a profi hadsergnek, ha nem tud mindenhol ott lenni, tehát egyszerűen elsétálnak mellette és bekerítik.
Akkor pedig vége a dalnak.
5. Az összes környezô ország tömeghadsereget tart fenn (még Auszria és Szlovénia is). Biztos nem véletlenül.
6. Állandó érv, hogy a nemzetközi poltikai helyzet és a NATO tagság mekkora védelmi érték. Nos, aki a NATO-ban bízik, azoknak ajánlanám a falklandi-háborún való elgondolkodást. Ugyanis ott és akkor a NATO-nak a szerzôdés szerint _kutya_kötelessége_ lett volna az angolok segítése. Ennek ellenére a kisujjukat nem mozdították (mert nem érte meg a dolog).
A stabil politikai helyzet pedig addig tart, míg valaki fel nem rúgja...