hangaroa hic et nunc!

Na, akkor írok még:

Monthy írta: "Ti is a jobbak közé tartoztok? Én konkrétan a Magyarországon honos vagy kipusztult fajokkal való foglalkozást hiányolom. Van nektek erre irányuló programotok? Erre talán adományokat is lehetne még gyűjteni."

Az, hogy a jobbak közé tartozunk-e, elég relatív. Mindenesetre mi is foglalkozunk olyan közhasznú tevékenységekkel, mint pl. az oktatás, a fajmegőrzés, de ez talán nem is új a számotokra.

Kétségtelen tény, hogy nagyon sok olyan fajmegmető tenyészprogramban veszünk részt, amelyben nálunk nem honos fajokkal dolgozunk. Erre azt mondhatnátok, hogy miért vacakolunk ezzel, mikor ott vannak a hazai fajok is! Igen ám, de ez egy klasszikus típusú éllatkert, ahol főleg egzotikus fajokat tartunk, és ezért ebben nyilván nagyobbak a tapasztalatok. A közhiedelemmel ellentétben sokszor nehezebb a hazai fajokat tartani, mint az egzotikusakat. Pl. a korlallszirti halak tartása, ha az ember meg tudja oldani a tengervizet (ez "csak" pénzkérdés, nem szakmai), sokkal egyszerűbb, mint pl. a hazai hidegvízi halaké.

Sokan úgy vélik, hogy nem kellene feladatunk legyen Magyarországon olyan fajok megmentése, amelyek nem nálunk honosak. Szerintem viszont a természet nem ismert országhatárokat, minden faj megmentésének van értelme. És egy csomó fajt éppen az európai, meg az észak-amerikia állatkertek mentettek meg, mert őshazájukban nemigen törődtek velük.

Ezek a tenyészprogramok sok állatkerti férőhelyet és erőforrást igényelnek, így csak nemzetközi összefogásban valósítható meg. A Budapesti Állatkert az ilyesmiben hagyományosan jó partner, és mi ezt inkább előnynek, mint hátránynak gondoljuk. Jelenleg olyan fajok megőrzésében veszünk részt, mint pl. a gorilla, az orangután, a mandrill, a kispanda, a babirussza, az ecsetfarkú patkánykenguru, a tarvarjú, és még sorolhatnám... Ezek a programok sikeresek is (ez persze sok száz állatkert munkája, nemcsak a mienk), és ma már biztosítják a szóbanforgó fajok fennmaradását.
Régebben, amikor még voltak mendeszantilopjaink, az itt született szaporulatból még a visszatelepítési programba is jutott.
Arról nem is beszélve, hogy az európai bölény megmentésének programjához (ez a faj teljes egészében az állatkerteknek köszönheti fennmaradást) már a huszas években, elsők között csatlakoztunk, pedig akkor az "Újkori Noé" (Gerald Durrell, aki kimondta, hogy az állatkertek egyik fő feladata a fajmegőrzés kell legyen) még csak épphogy megszületett.
Szóval szerintem a nálunk nem honos fajok megőrzése is ontos dolog, és van is értelme (ja, az eur. bölény nálunk is élt, az utolsó vad példányokat a XIX. század elején lőtték ki).

A fentiek persze nem azt jelentik, hogy az Állatkert nem foglalkozik hazai fajok védelmével. Persze ez egy kicsit nehéz feladat, mert amig az egzotikus fajokkal rajtunk kívül nemigen foglalkozik senki, a hazai fajokkal számos más intézmény is, és sajnos sokszor túl büszkék ahhoz, hogy kicsinyes érdekeiket és előítéleteiket félretéve inkább összefogjanak mindenkivel, aki ebben segíteni akar (tisztelet a még így is nagyszámú kivételnek).
De szerintem így is szépen állunk. Aki újságot olvas, biztosan hallott már a vidramentő programról, a gólyák és denevérek átteleltetéséről (Molnár testvérek rulez! - ugyebár), meg az alábbiakban szintén emlegetett madárvédelmi tevékenységről. Most van beindulóban a rákosi vipera program (bár sokan nagyon kapálódznak ellene) is.
Van egy Wasingtini Egyezmény nevű dolog, amelyhez hazánk is csatlakozott, és az ebben foglaltak végrehajátásában (kobzott állatok mentőközpontja) szintén részt veszünk.
90 esztendős hagyományként foglalkozunk a régi és régen honosult magyar háziállatfajták védelmével is, és ennek keretében pl. az Aggteleki Nemzeti Park és az Állatkert közösen tartja fenn a jósvafői huculménest, amelyet még az intézményünket 1956 és '67 között igazgató Anghi professzor alapított meg.
Szóval szerintem ezek mind jó dolgok.

Mindjárt folytatom...

hangaroa (az epizódíró)

egyszer már elküldtem, de akkor szerverhiba volt, és szerintem nem ment át. Megint próbálom...