Az a baj ezzel az érdekérvényesítés dologban, hogy az állatkerteké helyett sokszor másfajta érdekek érvényesülnek. Ennek nálunk nagy hagyománya van, hiszen az emberek többsége még ma sem úgy tekint az állatkertekre, mint komplex szolgáltató és értékmegőrző, tudományos-kulturális-természetvédelmi intézményekre (pedig számos állatkert esetében egyre inkább indokolt), hanem nagyjából úgy, mint a vidám parkok járulékos részeire. Régebben meg pláne (ehhez hozzájárult a szocilaista néművelés azon ötlete is, hogy a vidéki állatkertek többségét a helyi vidámparkkal közös igazgatás alá vonták "kultúrpark" elnevezéssel - mfha). Persze a döntéshozók is hagyományosan így gondolkodtak(nak), amit az állatkertek gyakorta megsínylenek. Tipikus példa erre a Bp.-i Állatkert területe, amely az 1866-os megnyitáskor még kb. 18 ha (pontosan 32 katasztrális hold és 600 négyszögöl) volt, de ma már csak 10,7, mert időközben elcsatolták a mai Vidám Park, a Cirkusz, a Gundel és a Bagolyvár éttermek területét, valamint terjeszkedett a vasút is (500 m-nyi kerítést hellett bejjebb hozni), és az '50-es években a Dózsa György (akkor Aréna) utat is az Állatkert rovására szélesítették, hogy az április 4-én felvonuló tankok elférjenek (ennek bizonyságául a pálmaházi Dózsa sarokkapu széle ma is asszimetrikusan le van csapva). Amikor az M3-as bevezető szakaszát tervezték 1978-ban, azt is majdnem az Állatkerten vezették át. De aztán mégsem :-)
Az állatkertekkel - érdekérvényesítés szempontjából - az a baj, hogy igazából egyetlen olyan kategóriába sem sorolható be, amelyekkel a bürokraták általában találkoznak, és amelyeket kezelni tudnak. Így többnyire elfelejtik a témát, vagy lepasszolják valaki másnak. A most megjelent, ominózus rendelet is a KöM, a NKÖM, a FVM és a BM közös rendelete. A KöM-é azért, mert az állatkertekben természetvédelmi munka is folyik (fajmegőrzés, mentőközpont stb.), az NKÖM-é azért, mert az állatkertek kulturális intézmények, sokféle kulturális értéket hordozzanak, az FVM-é azért, mert élő állatgyűjteménnyel dolgozunk (tenyésztés, takarmányozás, állategészségügy stb.), a BM-é meg azért, mert veszélyes állatokat is tartunk (ha kiszabadul, az BM-es ügy), valamint amolyan rendvédelmi feladatokat is ellátunk (én is voltam már hivatalos minőségben kígyót fogni a Moszkva téren, az egyik kollégámat pedig száguldó gyorskocsival vitték be az Országházba, mert az egyik irodába berepült egy denevér).
Csak hát, közös lónak túros a háta...
Az sem éppen szívderítő, hogy a humán kultúrát közvetítő intézmények mindig is több költségvetési forrást kaptak a reáliáknál. Egy történelmi vagy művészeti múzeumot pl. sokkal jobban támogatnak, mint egy természettudományit. És ez a megkülönböztetés az állatkerteket is hátrányosabb helyzetbe hozza (rendeztünk is erről egyszer egy eszmecserét, akadémikusok, Juhász Árpád stb. részvételével, jól el is beszélgettünk, csak aztán eredmény nem volt - de azért jó volt). Nyugaton ez másképp van, sőt, a csehek és a lengyelek is sokkal jobban támogatták az állatkertjeiket. De ugyanez igaz a volt NDK-ra is. Ezért pl. az európai fővárosok állatkertjei közül csak a belrgrádi, a zágrábi, a tiranai és a bukaresti kisebb nálunk. a kelet-berlini (volt NDK) 150 ha!
Úgy látszik, az is az állatkertek problémája, hogy nem az elithez, hanem a családokhoz kíván szólni. Márpedig a magyar kultúrális finanszírozás rendszerében az elitkultúra sokkal több támogatást kap. A kultúrális intézmények működése ui. többe kerül, mint amennyi a jegyekből bejön. A különbséget nem a közönségre terhelik rá, hanem elvben a költségvetés veszi át ezt. Mármost, ha így nézzük, egy operába látogató a belépőjegye mellé még néhány ezer forintnyi támogatást kapott, az állatkerti látogató pedig csak néhány százat. Pedig az Opera közönsége - finoman szólva - tehetősebb, mint az állatkertet látogató családok...

Amit eddig leírtam, sok szempontból az állami pénzek elosztására koncentrál, pedig nem erről volt szó eredetileg. De így jobban meg lehetett világítani, hogy "odafönt" miként itélik meg az állatkerteket. Ez ugyanis nemcsak a pénzügyi lehetőségeket szabja meg, hanem ugyanúgy az érdekérvényesítés lehetőségeit is. A fentiek alapján már látszik, hogy hagyományosan valymi kevés volt az esély az állatkertek érdekeinek érvényesítésére.

Szerencsére ez most már váltoóban van, legfőképpen azért, mert akik "odafent" vannak, azokbnak is vannak főnökeik, és így tovább, egészen a közvéleményig. A közvélemény pedig egyre inkább az állatkertek mellé áll, és ezt a döntéshozóknak is figyelembe kell venniük (közvélemény, köszike).

Magyarország tényleg kis ország, ismerjük is jól azokat, akik e kérdésekkel hivatalból foglalkoznak. Néhányukat személyesen is ismerem. Mit mondjak, az emberek sokfélék. Ki így, ki úgy áll hozzá a kérdéshez. Kinek kevesebb, kinek több ismerete van a kérdésben.
A hivatalos személyek közül némelyek előtt "le a kalappal", tényleg sokat dolgoznak, értenek hozzá, és rettentően sokat tesznek a természet védelméért. Hadd említsem külön is Demeter urat (sajnos kevesen emlegetik, mert nem a legelső, reprezentatív vonalban dologozik, viszont igen becsülendő munkát végez, és amellett kiemelkedő szakember is), valamint Neményi urat (már nincs az illetékesek között, de szintén kiváló, igen kiterjedt állatkerti tapasztalatokkal rendelkező szakember), mint pozitív példát.
De tudnék említeni negatív példákat is, csak azt itt mégsem tehetem meg...
És tessék abba is belegondolni, hogy az állatkertek igen népszerű szabadidős szolgáltatásnak is számítanak, vagyis a tőkeerős szórakoztatóipar szemszögéből komoly konkurenciát jelentünk. Ez pedig nem maradhat következmény nélkül...

Sikerült megint szűkszavúan. Na mindegy. Írjatok mééééég!

hangaroa (aki - mint mindig - most is a magánvéleményét osztotta meg Veletek)