Üdv terrigena!

Igazad van, tényleg más a koakás, más az erszényes és megint más a méhlepényes emlős. Szerintem úgy kell felfogni, hogy a három csoport eltérő anatómiai-fiziológiai adottságai más-más korlátokkal határolt evolúciós mozgásteret jelentettek, és mindegyik a saját mozgásterén belül specializálódott. Vagyis tekintsük őket párhuzamos fejlődési irányoknak!
A ma számontartott 4800 (tíz-húsz ide vagy oda) emlősfaj kozül 4500 méhlepényes, majdnem 300 erszényes, és csupán négy jelenkori faj tartozik a tojásrakó emlősök közé. Ha csak a fajszámot nézem, a tojásrakók voltaképpen jelentéktelenek.
Fejlődéstörténeti szempontból azonban iszonyú nagy a jelentőségük. Az emlősök törzsfejlődése folyamán ui. a tojásrakók hamarabb ágaztak le, s csak utána vált külön az erszényesek és a méhlepényesek fejlődési iránya. Vagyis az erszényesek és a méhlepényesek közelebbi rokonságban vannak egymással, mint bármelyikük a tojásrakókkal.
Ha a három csoportot nem a fajok, hanem mondjuk a rendek száma szerint hasonlítod össze, akkor az jön ki, hogy méhlepényesek: 20 rend, (igaz, ebből a rágcsálókéba vagy 2000, a denevérekébe meg 970 faj tartozik), erszényesek: 7 rend, tojásrakók: 1 (2) rend. Így már egészen más a kép...
Maga a kacsacsőrű emlős toronymagasan kiemelkedik a tojásrakók közül. A másik három faj ugyebár hangyászsün (rövidcsőrű, hosszúcsőrű, meg egy új faj, amelyet 1999-ben írt le Colin P. Groves és Tin F. Flannery: Zaglossus attenboroughii), szintén eléggé specializált (ragadós nyelv - hangya, termesz, meg féreg az étlapon), de sok szempontból azért le van maradva a kacsacsőrűhöz képest.

"Ez azt jelenti, hogy Európába még sose került élő példány? :-OOOOO"
Bizony nem! Ugyan egy Ursula Heckner nevű heidelbergi zoológusnő egyszer azt találta írni, hogy 1913 és 1919 között a Budapesti Állatkertben élt egy példány, de már kinyomoztam, hogy ez a példány egy hosszúcsőrű hangyászsün volt (nyolc másik társával először került a faj Európába 1913-ban). Meg is írtam frau Hecknernek, de nem válaszolt :-((((
Kacsacsőrű emlőst különben elég macerás tartani, mert aprócska méretéhez képest rengeteget zabál. Egy másfél kilós állat egyszer 540 g földigilisztát, 20-30 apró rákot, 200 liszkukacot, két békát és két főtt tojást "nyomott be" egyetlen nap alatt! És ezek egy része elég nehezen szerezhető be naponta, ilyen mennyiségben.
Ha érdekel a nagy zabálás élettani oka, majd azt is megírom.

Ja, különben Bpesten az Állatkertben évtizedekkel ezelőtt kiállítottunk egyet, de az ki volt tömve, úgy vigyorgott a fűben :-))) Még kép si van róla.

hangaroa

ps. Forgófejű csőrike rulez! Az arckoponyája olyan neanderthali, nem?