Kedves Amati,

valszeg más értünk globalizáció alatt, én inkább kulturális, semmint politikai/gazdasági értelemben használom (mert ahhoz nem értek), és ebben az értelemben mondom, hogy nem egy sorscsapás, sőt olykor kifejezetten jóóóóó

Ez természetesen nem jelenti vagy jelentheti azt, hogy ne élvezném a más nemzetekét is, de ez nem multikulti, hanem más önálló Nemzeti Kultúra!

a multikulti: nem feltétlenül más nemzeti kultúra
én valamikor réges-régen öt évet éltem Londonban, amikor London még - mondjuk így - többnyire "angol" volt
tavaly ősszel eltöltötem szivem csücske Londonjában egy hetet - az eltelt bő három évtizedben alaposan megváltozott a város, s (szerintem) alapvetően előnyére, a bevándorlók közösségei révén egy jóval sokszínűbb, jóval érdekesebb várost láthattam viszont, ez tükröződött a kiállításokban, a könyvfelhozatalban, és még sok minden másban, és számomra mindenképpen érdekes volt látni a különféle kultúrák fúzióját az angol kultúrával, hogyan gazdagítja kölcsönösen egyik a másikat
például az angol irodalmat vitathatatlanul gazdagította ez a multikulti dolog
(aszem pl. Berlinben is ez a helyzet, de azt nem ismerem annyira)
ajánlom figyelmedbe az East is east c. filmet (nem jut eszembe a magyar címe), az Art mozikban vetítik, és egy Angliában élő pakisztáni-angol családról szól, és egy jól megcsinált, roppant szórakoztató darab, ami azért mélyebb rétegeket is érint

szia,

macskaköröm

ui.
ja, tudom mit akartam még mondani: hogy az embernek van a saját kultúrája, amiben felnőtt (ez ugyebár esetünkben a magyar), és vannak a szabadon választott kultúrái, amiben adott esetben ugyanolyan jól és otthonosan érezheti magát - ez is valamiféle multikulti, de ha ez "házhoz jön", annál jobb!