Törölt nick Creative Commons License 2001.05.20 0 0 355
úgy, úgy, főleg Ignotus, a Nyugat alapító főszerkesztője
ja, és Pikler Gyula és Somló Bódog is, a magyar jogbölcselet két kiemelkedő alakja is
ja, és Szende Pál is, a korabeli magyar adórendszer igazságtalansáról írt tanulmányának szerzője
és persze Zigány Zoltán, a Pallas Lexikon több szócikkének a szerzője
és még sorolhatnám...

ui.
ezek szerint mára eljutottunk odáig, hogy minden baromságot be lehet adni az arra fogékony hülyéknek

ajánlom a figyelmetekbe Ady Endre alábbi kis szösszenetét

181. EGY ÚJ SOMLÓ-ÜGY

Akarja-e Magyarország társadalma, hogy sorsát az apátkanonokok világfelfogása szabja meg? Evvel a kérdéssel kezdjük, mikor egy új Somló-ügyről, egy fölháborító bűnről adunk hírt.
A Somló-ügyet, ikertestvérét a Pikler-ügynek, talán nem feledte el még senki. Klerikális, tudományellenes népség üldözőbe vett egy tudóst tudományos hitvallásáért. Denunciálták Somló Bódogot, hogy írásaiban fölforgató elveket vall. Európa egész tudományos világának figyelmét sikerült akkor kivételesen, de szégyenünkre magunkra irányítani. Még a reakciósnak ismert Bécs is megborzadt a mi szellemi életünk levegőjétől. Attól a levegőtől, mely az ázsiai mezők és a középkori kripták levegőjének vegyüléke.
Szerencsére a liberális magyar közvélemény éber volt. Somló nem lakolt a fejével azért, hogy gondolkozik. Akkor elégtételt s azóta egyetlen tudományos egyetemünkön katedrát is nyert. Bár igaz, hogy az akkori kormány némi koncot kénytelen volt ez ügyből a reakciónak is dobni.
Teljesen a Somló-ügy a mostani eset is, de még fölháborítóbb. Kunfi Zsigmond temesvári főreáliskolai tanár a kiszemelt nemes vad. Tudós, lucidus fej, heves, előkelő temperamentum. Akik Magyarországon nemcsak a politikai és színházi heccek iránt érdeklődnek, régen ismerik már a nevét. Sőt sajnálkozásunk is már régi érte, mert tudjuk, hogy apró társadalomban egy
ilyen embernek milyen megértetlen az élete. A magyar szociológusok társaságának egyik legbuzgóbb tagja. Tanulmányai, cikkei többnyire a társaság folyóiratában jelentek meg, mely társaság elnöke gróf Andrássy Gyula. A klerikalizmus és nacionalizmus kopói ez írásokat nem vették észre, mert ők nem szaglásznak a tudomány körül. Észrevették azonban egy ártatlan tanulmányát, mely a Neue Zeitben, a német szocialisták előkelő revűjében jelent meg, s melyről ők néhány magyar napilap kivonatából értesültek. Kunfinak e cikke tudományos, komoly ismertetése a magyar politikai válságnak. Természetes, hogy e cikkben nem nacionalista kortes-frázisok vannak. Egy evolucionista tudósnak, egy szociológusnak diagnózisa és prognózisa ez. Az osztályharc alapján magyarázza, ami Magyarországon történt, s történni fog.
Szentkláray Jenő temesvári apátkanonok vezetésével nagy hajsza indult e cikk miatt Kunfi ellen. A nacionalista és tudománytalan sajtó előszedte a hagyományos, együgyű frázisokat. Kunfi nemzetközi, fölforgató, hazafiatlan s rossz példakép az ifjúságnak. Tehát mozdítsák el az állásától. Szentkláray az ottani Arany János-társaságban valóságos filippikát mondott pláne Kunfi ellen, bár tanártársai nyilatkozatot adtak ki, hogy az iskola falain belül Kunfi sohse propagálta az "inkriminált tanokat". Megjegyezzük, hogy az inkriminált tanok ma Európa legtöbb intellektueljének tudományos és társadalmi hitvallása.
...
Fölhívjuk gróf Apponyi Albert figyelmét a temesvári botrányra. A reakciós seregnek keserű leckét kell kapni s Kunfinak a legnagyobb elégtételt. Mindenek előtt azt, hogy Kunfi Zsigmond végre, ha ez alkalom révén is, nagy talentumához méltóbb helyet és teret kapjon.
Nem hinnők, hogy az új korszak a gondolat szabadságát kevésbé tudja megvédeni, mint a fákat és a madarakat. A liberális magyar társadalomnak s az igazi tudományos közvéleménynek most aztán már komoly vetót kell kiáltania az egyre vakmerőbb reakció és tudománytalanság elébe. Mégis csak kétségbeejtő, ázsiai állapot ez. A magyar szociológusok társasága talán egyetlen magyar egyesület, mely sivár politikai és szociális életünkbe gondolatokat visz be. Cselekszi ezt önzetlenül, nemesen, fáradsággal, tudományosan. És e társaság tagjait sorra kezdi venni a klerikális reakciós üldözés. A gondolat szabadságát meg kell védeni végre s megtorolni minden ellene irányult bűnt.

Budapesti Napló 1906. május 20.

Előzmény: lacolaco (349)