Kedves Amati,

először is szép jó estét neked is!
visszatérve a nemzeti egységre/érdekre/konszenzusra: utalnék itt pl. a Kossuth-Görgey dologra (nem a későbbi vitára, hanem a kettejük közötti 1848-49-es nézetkülönbségre) - abban ugye egyetérthetünk, hogy pl. 1848-49 esetében beszélhetünk nemzeti egységről abban az értelemben, hogy viszonylag egységes volt a nemzet abban, hogy a Habsburg-uralom rossz és meg kell szüntetni, nemzeti függetlenség kell, stb. stb.
tehát a konszenzus a megvalósítandó cél tekintetében megvolt, viszont ami a konkrét megvalósítását jelentette - jelen esetben pl. a szabadságharc katonai mikéntjét - abban már korántsem volt konszenzus (ez világosan kiderül, ha elolvasod pl. a Görgey- és egyéb kortárs emlékiratokat)
nos ebben az értelemben mondom én azt, hogy a konszenzus még úgy ahogy könnyen kialakítható egy-egy konkrét dologban, viszont abban már nehezebben, hogy az áhított célt hogyan érjük el, és ezért tartom én veszélyesnek az olyan jellegű kijelentéseket, amit pl. Jeszenszky tett, hogy az MDF (vagy bárki más) hitelesebben képviseli a nemzeti akármit, mint bármely más párt (hidd el ó nyájas olvasó!)