Üdv Mindenkinek,
Heidegger sorozatunk harmadik, és egyben befejező része következik, újabb megdöbbentő részletek a dok. filmből:
Heidegger azonban nem volt meggyőződve arról, hogy a nácizmus megfelelő kézben van a náciknál. Hitlernek, szerinte, iránymutatóra volt szüksége, aki biztosítani tudja, hogy a náci forradalom valóban elérje célkitűzéseit, - és ez maga Heidegger lett volna…
>>Heidegger kétségtelenül megalomániában szenvedett. Abban a téveszmében ringatta magát – mert mi más is lehetett ez, mint téveszme – hogy visszanyúlhat a problematikus platóni előképhez, és eljátszhatja a „filozófus-király” szerepét a III. birodalom Hitlere mellett.<< (Richard Wolin)
>>Úgy vélte, hallgatni fog rá az új rend, és „szürke eminenciás” lehet Hitler, vagy bármely más vezér mögött; és komolyan hitt abban, hogy ha a megfelelő filozófus áll a megfelelő helyen, a dolgok egészen másképpen alakulnak majd. Németország, s vele együtt Európa is, új életerőre kap – minden szép lesz, és egészen más.<< (R. Rorty)
Heidegger meg volt győződve, hogy a forradalmat a helyes irányba tudja kormányozni; s ezzel nemcsak hogy náci lett, de egyenesen náci fanatikus – olyan ember, aki az ügy érdekében kész akár a legaljasabb módszerekkel is élni…
Csak mostanában derült ki, hogy Heidegger mennyi időt töltött azzal, hogy kollégáiról kompromittáló leveleket és feljelentéseket írt a helyi hatóságoknak, sőt a Gestapo-nak is, amiért azok nem támogatták a náci forradalmat, vagy éppen pacifisták voltak az I. világháború idején.
Heidegger rágalomhadjáratának legnevesebb áldozata Hermann Staudinger volt, a Freiburgi Egyetem kémiaprofesszora, a későbbi Nobel-díjas tudós. A Freiburgi Állami Levéltárban Hugo Ott professzor olyan iratokra lelt, amelyek egyértelműen bizonyítják , hogy 1933-ban és ’34-ben H. Staudingert a Gestapo szoros megfigyelés alatt tartotta, a Heidegger által továbbított rosszindulatú híresztelés miatt.
A dokumentumok igazolják, hogy 1933 szept. 29-én, a filozófus, freiburgi egyetemi irodájában fogadott egy magasrangú náci hivatalnokot. Ő maga kérte a találkozót azzal a céllal, hogy a hatalom tudomására hozza politikailag kompromittáló feltételezéseit Staudinger állítólagos I. világháborús magatartásával kapcsolatban. Heidegger azt állította, hogy a tudós nem csak pacifista volt, de kém is, és hogy német vegyifegyverekkel kapcsolatos gyártási titkokat adott át az ellenséges hatalmaknak. A később alaptalannak bizonyult állítások miatt Staudingert több hónapon keresztül megfigyelés alatt tartották, s a kihallgatások során többször is bántalmazták. Hogy a vizsgálat el ne sikkadjon, Heidegger segítőkész levelet írt a Gestapo körzeti parancsnokának, amelyben körvonalazta, hogy az ügyet véleménye szerint hogyan kellene kezelni. >>Heidegger összefoglalja a Gestapo-nyomozás főbb pontjait; majd levele végén azt javasolja, hogy Staudingert politikai múltja miatt, - amely szerinte az új Németországban elfogadhatatlan – meg kell fosztani székétől a Freiburgi Egyetemen anélkül, hogy a továbbiakban nyugdíjat kapna. A levelet így írja alá: „Heil Hitler, Heidegger”.[a kamára ráközelít] Szönyű levél… Ha rögtön a háború után napvilágra kerül, Heidegger többé nem taníthatott volna egyetlen egyetemen sem…<<[mondja Ott professzor]
…
…
Raimund Kliebansky, a ma 93 éves nemzetközi-hírű tudós, Heidelbergben volt egyetemista, amikor a nácik hatalomra kerültek. Meggyőződése, hogy Heidegger a német diákság egy teljes nemzedékére volt pusztító hatással.
>>1933 június 30-án, - magam is ott voltam – Heidegger beszédet mondott Heidelbergben. A tanári kart és a hallgatókat arra intette, hogy hagyjanak fel a humanista, keresztény ideákkal; ne hagyják, hogy ezek az eszmék elgyengítsék őket, és váljanak igazi nemzetiszocialistákká… Ebben bűnös Heidegger. Abban az értelemben, hogy felelős azért, amiért az egyetmi ifjúság jelentős része elkötelezte magát Hitler mellett.<<
1934 áprilisában Heidegger lemondott a rektori hivatalról. A háború után azt állította, hogy ezzel a nácik túlkapásai ellen tiltakozott. Ám úgy tűnik igazi indítéka a mélységes elégedetlenség volt - hiszen felismerte, milyen keveset is tudott elérni.
>>Valójában nem a nemzetiszocializmusból ábrándult ki, hanem abból az illúzióból, hogy bármely politikai párt képes lehet megvalósítani azt a mélyreható változást, amelyet ő elképzelt; s amelynek szükségességére a filozófia történetének tanulmányozása ébresztette rá.<< (Andrew Benjamin)
…
Attól kezdve, hogy lemondott a rektorságról, Heidegger egészen a háború végéig tartózkodott a közügyektől. Nemrég azonban olyan hivatalos iratokra bukkantak Berlinben, amelyek szerint Heidegger a náci párt tagja maradt egészen annak felszámolásáig… [a kamera ráközelít Heidegger pártkönyveire] Erről már akkor is csak kevesen tudtak.
…
Heidegger háború utáni visszatérésének legzavaróbb vonása az, hogy soha nem kért bocsánatot azért amit a ’30-as években tett. És soha nem ítélte el egyértelműen Hitlert és gonosztetteit. Úgy tűnik, 6 millió zsidó halála sem tudta szóra bírni…
>>Újra tanítani kezd, és a filozófiai és irodalmi körök egyre csak azt várják: „gyerünk, mondj már valamit…, valami emberit a szörnyűségekről, a soáról, a genocídiumról - a holokausztról!” És semmi! Semmi! Engem igazán ez dühít, ez döbbent meg…<< [mondja az egyik nyilatkozó filozófus]
Hm?:-)
