Mégis csak komoly szakma az a politka. Nékünk, a Magyar Gulyás Pártnak is komolyan kell vennünk, különben soha nem jutunk el oda, hogy kizárhassuk egymást, ahogy azt minden rendes pártban teszik.
Összedugtuk hát a fejünket a kocsmában, a törzshelyünkön, amit a helyi népek már régóta csak Mészárszéknek neveznek, hogy mit is kő tennünk, hogy nagy párt legyünk. A Lajos kocsmáros fia világította meg legjobban a teendőket, mer megmondta, hogy píál kell. Rendeltük is az újabb rundókat, egész addig, amíg nagy nehezen csak el tudta mondani az ifjú díszzsoké, hogy nem piálni kell, hanem reklamálni, hogy jó legyen a píálunk. Hát reklamáltunk a Lajos kocsmárosnál, aki egy segédjivel elvitte az asztalt az üres üvegekkel, és hozott egy másik asztalt, tele üvegekkel. No, ez a jó píál! A Lajos fiút okos ötletjéért be is léptettük a pártba, és kineveztük píál főnöknek. Az nagyon kell így kampány előtt. Ifjú Lajos gyorsan rajzolt is egy kvarcórát két nagymutatóval, ráírta, hogy Nyitva meg hogy Rögtön Jővők, és kiakasztotta az ajtóra. Nem csak píál főnök, hanem igazi kúl priznicmen, ahogy manapság mondják a helyi kender-diszkóban.
Ifjú Lajos már másnap bemutatta akciótervét. A terv két pontból állt. Elsőként, haza akarta hívni a Dajcs Miklóst, de a Bodri rámordult, így ezt a pontot azonnal törölte is a plogrambul. Bölcs döntés egy píál főnöktől! Már, ha hosszú életű akar lenni. Legyen a Dajcs másé.
A második ponttól aztán felbolydult a Mészárszékben összeült nagyválasztmány. Ifjú Lajos kitanálta, hogy tarcsunk nemzközi sajtótajtékoztatót! No, ilyen se volt még a faluban, hát gyorsan megszavaztuk. A terv szerint a sajtót betereljük a Mészárszékbe, aztán jöjjön, aminek jönnie kell.
A Pista körzeti rentőr még felvetette, hogy kérjünk valami tudóst is, hogy lásák rajtunk, hogy mi törődünk a tudománynyal. Aki másnak vermet ás, abba essen bele a fene; hát a Pistát felhatalmáztuk, hogy mint a Magyar Gulyás Párt Dudormányos Szerkciójának vezetője, vegye fel a kapcsolatot az Akadémiánval és az Egyetemmel. Szóval, hogy írjon. Ifjú Lajos elvállalta, hogy segít neki írni, így aztán kértek az Akadémiától egy politilológust, az Egyetemtől meg egy szociolológást. Sajnos az Akadémiások nem értek rá, mert mind házon kívül volt; a társaság egyik fele mindenáron ki akart ásni egy sírt, a másik fele meg üket kergette körbe a temetőben egy vasvellával. Hiába mondtuk nekik a kiserdő szélit, ahun kedvükre áshatnak és vellázhatnak is, nem hallgattak a jó szóra. Pedig állítólag ott a kiserdő szélin is el van temetve egy eltévedt Petőfi, akit az éppen arra járó Bodri vacsorának nézett.
De az Egyetemtől pár nap múlva megérkezett egy lológus, az egy személyben vót szoci- psyho- és politi-lológus is. Okos ember, egész életében csak tanult. Persze szegény is, de majd csak megtanulja a leckét itt a legelőn. Őt majd egy héttel a sajttajtékoztató előtt fogadtuk, mert hát ritkán jár a faluban ilyen okos ember, idegen is csak négy évente, amikor a Bubus körbeszekerírozza az országban az ő népét, hogy minden faluban megtapsózzák.
Szóval, ez az okos ember első este elvegyült a párt nagyrabecsült takságának társaságában itt a Mészárszékben. Majdhogynem vesztére! Előre is bemutatkozott illendően, hogy ő a Doktor doktor Doktor, szocio-para-psziho-polito-lológás és poliészter, és hogy azér' gyütt, mert anyagot gyűjt legújabb doktori disszidenciájáhóz, aminek az a címe, hogy
"A rendszerváltás veszteseinek regresszív reakciói a politikai mechanizmus visszásságainak villámfényében, ezen reakciók hatása a társadalmi kapcsolatokra, és visszahatásuk a politikai rendszerre - alcím: az ezredvégi posztmodern politikai gyakorlat és a néplélek szembenállása, avagy a dadaista költészet kritikája Petőfi tajgai költeményeiben."
Hú, mikor eszt elmondta, megállt mindenkiben az ütő, mert a Bodri rögvest megkerülte kétszer Doktor doktor Doktort, leült elé, és elkezdte nyalogatni a szája szélit.
De a jó Doktor nem véletlenül poliészter, megérdemli ám a tengernyi címét! Ez nem kezdett el jópofozni, mint a múltkori hüllye adószedő, hogy "Aranyos kutyus, aggyá pacsit"! Elfehéredett, mint hóviharban a szántás, remegett, mint a nyársfalevél, és rémülten tekingetett körbe, kutatva a legrövidebb utat kifelé a Mészárszékből. Láttuk ám mind rajta, hogy ismeri ő jól a Bodri fajtáját, és tudja, hogy mi következik.
De hát azért a Magyar Gulyás Párt is érző emberekből áll, különben is volt már Doktor Doktornak két jó pontja, így hát egy füttyentéssel eltereltem Bodrit, hogy keressen vacsorát máshol. Doktor Doktor mintha újjászületett volna, újra mert levegőt venni, Bodri meg sértődötten elindult a kiserdő széle felé, hogy kiássa a vacsoráját.
Szerdán beindult a párt píál-gépezete. Meghirdettük a sajtótajtékoztatást ugyanarra az időre, az ország 32 főbb pontjára. (A párt első vállalkozását is erre építjük. Ezentúl fogadásokat lehet kötni, hogy végül hol tartunk heppininget, és hol lesz botrány.) Mert azt már tudjuk, hogy fontos a kontyspiráció, és a botrány. Ezt a Lajos kocsmáros lánya, a Maris mondta. A Marisnak minden hónapban felspirációzza a kontyát a szomszéd falu fodrásza. Olyankor úgy néz ki a Maris a hetyke kontyával, mint egy gyönyörű habcsók. Bele is harapnának a falusi legények, ha nem ismernék már jól a Maris kemény térgyét! Aztán ahogy telnek a napok, apránként lelapul a Maris kontya, három hét után már csak úgy néz ki, mintha valaki egy kakaós csigát nyomott volna szegény lány fejibe.
Jó ez a kontyspirálás, mert előre botrányt sejtet, mégis mindenki reményli, hogy mégsem lesz botrány. Végül mindenkin kéjes borzongás fut át, amikor mégis botrány lesz. Doktor Doktor ezt úgy mondta, hogy a pártokat leginkább botrányaik különböztetik meg egymástól.
A tagság igencsak megkedvelte Doktor Doktort! Hosszas rábeszélésre elvállalta, hogy tiszteletbeli tagunk lesz, és egyben nagykövetünk az összes világvárosban. Amikor aztán felajánlottunk neki egy helyi rezidenciált az egyik elhagyott tanyán, a jó Doktor elrohant telefonálni. Állítólag a póstán röviden, de igen velősen kiabált a telefonba a feleséginek, hogy az dobja el az összes régészszerszámát, mondja fel az albérletet, és hozza az összes cuccukat ide, mert itt talált egy valódi törzsközösséget, és remekül fognak élni, összehasonlítva a pesti 35 négyzetes méterrel.
Csütörtökön elkezdtek gyülekezni a dudósítók, mind a 32 meghirdetett helyszínen. Állítólag, ahogy közeledett a tajtékoztatás kezdete, egyre inkább idegesen kérdezgették, hol is lesz a gyűlés, de hát a legtöbb helyen még csak nem is hallottak rólunk.
Eddig!
De eztán mindenhol tudni fogják, hogy ha hirtelen nagyobb tömeg sajtós érkezik, akkor minket keresnek. Kezdés előtt fél órával csak körbetelefonáloztunk, hogy itt a faluban lesz a gyűlés. A környékbeli országutakról eztán Pista körzeti rendőr begyűjtötte az összes gyorshajtó sajtóst, és megbírságolta őket. Ezzel meg is adtuk a sajtótajtékoztatás alapját.
Ekkora a Maris is előkerült, aligszoknyában, friss kontyspirálással. Mer azt is tudjuk, hogy kell a sajttótajtékzásra ilyen hossztemsz, hopsztempsz, vagymifene, no, homlesztessz. A Maris spirális kontyával és aligszoknyácskájában többek szerint is kísérteties látvány volt, így hivatalosan kineveztük a párt szellemes homlesztesszének.
És elérkezett a nagy pillanat, megkezdődött a Magyar Gulyás Párt első nemzetköszi sajtótájéka. Ifjú Lajos píál főnök röviden bemutatta a pártot, majd mindannyian felsorakoztunk, hogy előadjuk a párt jelversét, amelyet Ifjú Lajos vetett papírra egy vérgőzős vurstli után, és Doktor Doktornak annyira megtetszett, hogy megfelelő dramaturghiával be is tanította a pártnak. Igazán impozáncsak voltunk, ahogy Ifjú Lajos píál főnökőt félkaréjban körbefogtuk, mint egy ókori görög szoborcsoport, és belekezdtünk a produkcióba.
Tirálá bunkforda!
Intum tirálilá pumszperré!
Barrbumca tilülellé kopőnyincá?
Mingyjesztelé moná trüsszedli.
(Chorus: Bumpszlá! Tirálolá! Hujilolé!)
Julolla hulollé umedgol!
Currtoklá pimmbelé eszmelic?
Borirolu gulilla vonyitokli.
(Chorus: Bumpszlá! Tirálolá! Hujilolé!)
Jinnyoklő mubgolié ftunkola!
Bojiloklu funytipetli lábelevó?
Pumprovicko kolbleszoli bürüvé.
(Chorus: Hujilolé! Hujilolé! Hujilollá!)
A hatás azonnali volt. Szerencsére Doktor Doktor tanácsára gondosan felkészültünk, és a szanitécek azonnal ugrottak a székekről leforduló újsvágírók segítségére. A tömegjelenetek elkerülése érdekében gyorsan hordágyra tették a leterítetteket, és szaladtak velük kifelé, a helyi lengőtekepályára. Némi zavart okozott, hogy a hordágyak után iramodó bodrikat meg kellett fékezni.
Miután helyreállt a rend, végre belekezdhettünk a sajtótajtékoztatás érdemi részébe. A forgatókönyvünk szerint gyorsan ki kell majd tiltani egy újságot, mert ez így szokás minden demukratikuss pártban.
Doktor Doktor mondta is, hogy a pártokat botrányaikon kívül ellenségképük is nagyban meghatározza. No, ezt alig értettük, kivéve Ifjú Lajost, de neki úgyis túl fejlett az agya, mert még nem ivott eleget a Pista krumplipálenkájából. Az igazi, férfinak való szeszt, az ürgepálinkát még nem is szagóta! Ki a fene lenne itt az ellenségünk, az adószedőn kívül? Doktor Doktor elmagyarázta, hogy nem feltétlenül kell ellenség ahhoz, hogy legyen ellenségképünk. Az a lényeg, hogy jelőljünk ki ellenséget, és arra mutogassunk. Meg hogy az a jó ellenség, akit a nép magától is utál a csöppnyi eszivel. Például a zsidók, vagy az arabok, vagy bárki. No, mondtuk, akkor ne is keressünk tovább ellenségesképet, mert letelepedett pár éve itt egy arab, majd azt kijelöljük ellenségnek. Valami Ibrahim, és mindig éhes, mert csak mutogat a hasára, és mondja, hogy kaja, kaja.
Doktor Doktor gondolkodóba esett, és hümmögött. Szokta. Azért óvatosan ellenségeljünk, mindta, mert hát csak nekünk kell megvédeni is azt az Ibrahimot a csürhétől. No, ebben tévedett a jó Doktor, mert ezt az Ibrahimot nagy emberek védik most is.
No de kit tiltsunk ki a tajtékoztatásról? Úgy döntöttünk, hogy az első pár kérdés alapján majd kiválasztunk valakit, és csatoljuk az ellenségképünkhöz. Doktor Doktor teljesen felvillanyzódott, hogy milyen gyorsan alkalmazkodunk a körülményekhez. Erre a Bodri megnyalta kezét.
Tehát előbb nem fedjük fel az ellenségképünket, megvárjuk, hogy ki a legundokabb, és attól függően vitorlázunk. Lavírozunk. A Maris közben a hátsó részről figyelte az újságírókat, és a titkos jelzéseinket. Nem hiába szellemes homlesztessz a lány.
Egy gyanús alak gyorsan magához ragadta a kezdeményezést. Mondta, hogy ő valami Ödön a Magyar Dinokrata nevű heti őslényújságtól. A többiek ismerhették, mert letették a tollat, és elkezdték töltögetni a poharaikat. Mi is jeleztünk a Marisnak, hogy figyeljen erősen, és szükség esetén hajoljon közbe a szoknyácskájával.
Az Ödön bele is vágott keményen a közepibe.
- Milyen a szövetségi politkájuk?
kérdezte könyörtelenül. Szinte hallottuk, ahogy a kések megálltak a levegőben. Azért ez durva volt! Összedugtuk a fejünket, hogy gyors tanácskozást tartjunk. Mondd meg Ödönnek, hogy kapja be! - javasolta Pista körzeti megbízott Ifjú Lajosnak. Ezt a választ azonnal elvetettük, nem vagyunk mi holmi kis garázdák. Ifjú Lajos végül kiemelkedett a tanácsból, tekintetét jelentősen körbehordozta a kocsmán, és azt mondta:
- Politikánk szövetségi.
A hangulat láthatóan feleresztett, az imént megdermedt kések komótosan hasították tovább a levegőt az asztalok alatt. Ifjú Lajos belépője felért egy fél mestervizsgával, az újságírók felkapták pennáikat, és szorgosan jegyzetelni kezdtek. A homszlesztesszek Maris felügyelete alatt körbehordták a vitriolos edényeket, nehogy valamelyik vendégnek kifogyjon a pennája. Ketten friss vért kértek a vitriol helyett.
Ödön nem adta fel, a megroggyantó erejű válasz ellenére. Már jött is sisteregve a következő kérdés:
- Milyen a viszonyuk a parlamenti pártokkal?
kérdezte, miközben szája szegletében barnás hab kezdett rezegni. Ifjú Lajos píál-főnök a biztonság kedvéért ismét időt kért, és halk tanácskozásba kezdtünk. Jancsi, akit ezúttal Bodri felügyelete mellett elengedett az asszony, leadta a drótot Marisnak, hogy akció van. Mégsem tűrhetjük, hogy valami városi jöttment packázzon velünk! Most válaszolj hosszabban, tanácsolta Idős Lajos kocsmáros a fiának, és ezzel le is járt az idő.
- Jól iszonyulunk a parlamenti pártokhoz. - adta meg a választ Ödönnek Ifjú Lajos.
Az újságírók erre már nyíltan vigyorogtak a dühöngő Ödön képibe. Ők is utálhatták ezt az őslényes Ödönt rendesen.
Közben Maris becserkészte Ödönt, és megvillantotta aligszoknyáját. Tudni kell, hogy a Maris aligszoknyácskáját csak Kobrának nevezik a faluban. Ödönnek is felakadt a szeme, mintha csak megmarta volna a kelgyó. Maris rutinosan elkapta esés közben, és kihurcolta az ajtón a kiserdő irányába.
Ezután már sokkal simábban folyt a tájékoztató.
(folyt. köv.)
G