Akkor az Miskolc és vidéke. Nem? A vadasparktól nem messze találtam életem legbüdösebb döggombáit, (kutyapöcse a másik neve, az alakja után, de mi kígyógombának hívjuk az arrafelé tenyésző változatot), meghatározó élmény volt...
Először arra gyanakodtunk, hogy a park dolgozói nem végzik khm khm kielégítően a munkájukat, részegen feküsznek valahol és hetek óta nem tűnik fel nekik, hogy a tűző napon rohad a medve, a vaddisznók, a teljes szarvas állomány plusz néhány szerencsétlenül járt látogató. Aztán arra gondoltunk, hogy egy friss háborús tömegsír felett ültünk le pihenni. Aztán még sok minden megfordult hagymázas agyunkban, némiképp megzavarodva a szagtól, de az fel sem merült, hogy gomba. Csak amikor felfigyeltünk a légdöngicsélésre és úgy döntöttünk: pólókat száj elé kötni és hősiesen utánajárni kell a legyek nyomán a dolognak. De még akkor se hittük amit láttunk. A szag pedig kiirthatatlan, napokig nem tudtam egy jóízűt enni. Valahol hátul a garatban telepedett meg a nyúlós-nyákos undorítóság, végül szilvapálinka mosta csak el.