Jaj te nagyon progranozó! :)))) Két elvileg egyforma tálról és egyforma tartalomról volt szó. :))))

Egyébként meg a pesszimista és optimista ember szimbolikus jelölésére szolgált. :)) Ha nálad szeretet ON, bizalom ON, akkor igenis az optimista emberek közé vagy sorolható. Szerintem legalábbis. ;-)
De nagyon elvittük a témát más irányban. Pedig mint mondottam volt, egyik kedvenc topicom, máig benn van a kedvencekben, ezért is figyeltem fel a felemelkedésére.
Gondolom Kékség és Kir konkrét dolgokról beszélget, amit én nem értek, mert mostanában eléggé beszűkült az index-olvasási területem. De amint el tudok csípni általános témát belőle, egyből hozzászólok ám! :))

Valamelyik hozzászólásban olvastam -most nem keresem vissza, de itt volt nemrég - hogy milyen rossz utólag visszaolvasni pár hónap történését, és meglátni, hogy már akkor is másfele kacsingatott a másik. Ez egy dolog. De bennem felvetődött, hogy milyen rossz azt az időszakot visszaolvasni, amikor még semmi nem volt köztetek! És látni, hogy ezerfele udvarolt, vagy éppen egy régebbi kedvessel enyelget, vagy áradozott. Azt akkor még nem bántásként írta, egyszerűen még az események ott tartottak. Lehet hogy a mostani kedves még a láthatáron se volt. És igen, nagyon jó volt az csendes-óceáni példa, akárkié is volt. :)) Mert amikor az ember boldog, akkor ki akarja kiabálni mindenkinek, nem bírja magában tartani. Ugyanúgy, ha nagyon padlón van, akkor is beszélni akar róla, hátha megkönnyebbül. Ezt el kell fogadni, mert nem jó, ha az ember mindent magában tart. Nem jó, ha nem bírjuk egymás múltját elfogadni. A jelenről nem is beszélve. :)
És szerintem annyi toleranciát kell mutatnunk a másik iránt, mint amennyit mi magunknak elvárunk.