2001.05.01 Kedd
A mai napot egy ünnepi reggelivel kezdtük a Sirok Motel melletti kajáldában. (rántotta sok hagymával, ill. palacsinta sok lekvárral. És a "sok"-at nem kérni kellett, hanem alapból ez jár. Ráadásul olcsóbb volt, mint a mátraházai Vörösmarty th.)
Erre a napra Szarvaskőig egy laza 15km jutott kb. 330m szinttel. Elindultunk hát a Bükkbe, de a falu szélén már várt ránk a Vár, így gyorsan meghódítottuk. A "vízmű" mellett jobbra találtunk egy ösvényt felfele (igen meredek, de jó érzés legyőzni. Persze sátrastul lehet, hogy nem vállaltam volna), amin felkapaszkodtunk a vár tövébe. Útközben felsejlett egy-két kék folt a fákon, '96 januárjában vitték innen másfele a jelzést (forrás: MTSZ).
A vár amolyan ementáli típusú, össze-vissza van lyuggatva a hegytető, mindenfelé barlangszerű járatokban lehet kóvályogni a föld alatt. (Talán szállásnak se lehet rossz.) No persze a kilátás se semmi, az elöttünk lévő szakasz jó része belátható, meg az előző napi Mátra-csúcsok is ott tornyosulnak még.
Átszaladtunk a Barát és Apáca sziklákhoz (vajon miről kapták a nevüket?), ami mellett a Törökasztalnál még megcsodáltuk a kilátást, majd végül csak nekiláttunk az aznapi penzumnak. :)
Sokáig valami -- valószínüleg a Gyaloggalopból itt maradt -- rekettyésben haladtunk, kis hullámzással (a térképen jelölt "csúcs", Alma-lápa tető is csak 306m).
Az árnyékhiány különben jellemző az egész szakaszra, úgyhogy semmiképpen sem ajánlott laza nyári délutáni sétaként tervezni!
Alma-lápa után nem sokkal baloldalt egy szép nagy tarvágásban "gyönyörködhetünk" (bár ennek köszönhetően még utoljára visszatekinthetünk a Mátrára), majd a jelzést elérve egy éles jobbkanyarral végre egy árnyas erdőben ereszkedhetünk a Kígyós patak völgyébe. Ez a valamivel több, mint 1km a legszebb része a szakasznak, sokkal több erdő nem fordul elő sajnos...
A hídon átkelve a gémeskútnál jobbra fordulva egy fán található a Rozsnak pusztai bélyegző (közepes,gumi).
Innen már csak 10km Szarvaskő, ennek örömére ettünk-ittunk egyet. Sajnos a puszta kezd kissé szemetessé válni, kénytelenek voltunk egy akkumulátorral és némi apróbb hulladékkal megosztani a pihenőhelyet :(
Jobbra megkerülve a házat egy aszfaltúton haladhatunk (innentől megint többnyire árnyék nélkül) jónéhány kilométeren át. Érdekesség, hogy az út a harmadánál egy földhányással el van zárva :) , így -- bár a két végén nincs lezárt sorompó -- ügyesen lehetetlenné tették rajta a géperejű közlekedést. Kisvártatva kiér az erdészeti út valami főútra, ahol a jobbra lévő kereszteződésben balra kell fordulni, és még egy kilométert kutyagolni a tűző napon.
A Laskó patak hídját elhagyva egyszercsak jobbra van egy "döngölt földút", ezen halad a jelzés mostmár szinte végig. Az eleje még istenes volt (mert itt még sima, kemény, letaposott út), de késöbb majdhogynem járhatatlan, térdmagas (-mély) keréknyomokkal szabdalt akadálypályává vált. Ezen a területen eső alatt, és utána jópár napig túristának sok keresnivalója nincs :(
A Gilitka gödre amúgy nem nézne ki rosszul, csak addigra már tele volt a hócipőm a tarvágásokkal (itt is az út jobb oldala mező az erdő helyett), és az ezek nyomán kialakuló útviszonyokkal. Gilitka után északnak fordul az út, ez megadta a kegyelemdöféest a tarkómnak: pecsenyére égett.
Szerencsére nemsokára erdei szakasz következett, és a sarkán pihengettünk egy keveset. Ezen az úton különben az elszántabbak (és szarvaskői pecsétre nem vágyók) rögtön Egerbe juthatnak. Innen jó tempóban haladva (többnyire lefelé) hamar ismét elértünk egy aszfaltutat, ami már egyenesen bevezetett minket Szarvaskőre. A pecsételőhely (jó, gumi) a főútra kiérve balra található: a buszmegálló elötti kocsma (elötte a villanyoszlop meg is van jelölve).
A buszmegálló jellegzetessége, hogy nincs kirakva menetrend, az egri információ által megadott járat meg nem áll meg... 15.50 körül és 5 után valamikor (volt az már negyed 6 is) van egri busz innen. A kilátóhoz nem másztunk fel, majd legközelebb, úgyis arrafele visz tovább az út...