A májusi Filmvilág kritikusa rendesen le is húzza, csak néhány jelzős szerkezet meg hasonló: ( a rendező ) leépülési folyamat(ának) betetőzése, soványka történet, álmos tempó, Ryan közlegény ihlette látványvilág, egyhangú külsők - egy fáradt darab. És a végkövetkeztetés: Az Ellenség a kapuknál szomorú illusztrációja annak, hogy miként vált a franciák Dávidjából Hollywood Góliátja, hová jutott A tűz háborúja és A medve alkotója: ebben a filmben a klasszikus szállóigére ("Hannibal ante portas") rímelő címen kívül semmi nem emlékeztet arra, hogy európai rendező forgatta. Az, hogy nekem egészen nem ez a véleményem, már korábban kiderülhetett, úgyhogy ezzel most nem is vitatkoznék...