Kedves Thoughs!

Nagyjából értem mit értesz a determinizmus alatt.
Az egyetlen ok létezése az, amivel egy kicsit kötekednék. Szvsz az ősrobbanás esetén sem mondhatjuk, hogy egyetlen okból indul ki minden, mert a hátrafénykúpok egyszerűen nem fognak egyetlen eseményben végződni (ha jól emlékszem). Ez úgy képzelhető – a tipikus szemléltetéssel élve – hogy a zsugorodó „gömb” a múltban sohasem volt egyetlen pont. De persze a gömb felülete tetszőleges időpillanatban meghatározza a világ egész történetét (tetszőleges Cauchy-felület és a rajta lévő „„infó””). Tehát mindennek megvan az oka, ha egy kicsit szétnézünk.
(Az „egyetlen esemény”, azaz pont úgymond szemléletesem sem igazán határozhatna meg mindent (ha pl. feltesszük, hogy a világ törvényei nem az ősrobbanással keletkeztek), mert kontinuum sok adatnak kellene következnie egyetlen egyből, ami nem tűnik túl valószínűnek)

„Bizonyos értelemben a jövő is determinisztikus, de az is akkor lesz az, ha már visszatekintve megvizsgálhatjuk azokat az okokat is, amelyeket most még nem ismerünk! ”
Ezt viszont nem teljesen értem – mert az ősrobbanást követő világ állapotában ott vannak az okok, függetlenül attól, hogy bekövetkeztek-e már a következmények, vagy felismertük volna ezeket a következményeket.

Szerintem a determinizmus teljességgel kizárja a szabad akaratot (a Te értelmezésedben is) – mivel az ősrobbanás utáni világ már „tudja”, hogy én mit fogok cselekedni, meg van írva, amit tennem kell. Szóval még arra sem vagyok képes, hogy kimenjek az ajtón, ha a Cauchy-adatok alapján itt kell ülnöm a gép előtt… pedig az a fizika alapján lehetséges lenne, nem úgy, mint az abszolút nulla (azaz –végtelen:)) fok elérése!