De bizony szúrja a szemünket. Május elsején kimentünk a Bokodi úti parkerdőbe. Örültem, hogy nagyon sok család választotta ezt a természetközeli kikapcsolódást gyermekeivel együtt. (Mi is vittük három cseppnyi unokámat.) Annak is örültem, hogy a Gondviselés Háza előtti nagy téren mindenki vigyázott a rendre és a tisztaságra. Annak már egyáltalán nem örültem, hogy a városhoz közelebbi bejárónál megállva, a szép kis erdő tele volt szeméttel. Valakik ezt a helyet használtak szemétlerakásra. Elgondolkodtam, hogy micsoda különbség van azok között az emberek között, akik törődnek azzal, hogy gyermekeikekkel együtt természetben töltsék el a pihenő idejüket, és azok között, akiknek annyi jóérzése sincs, hogy ne az erdei tisztásra hordják a szemetet.