Még néhány gondolat a találkozóval kapcsolatban.
Azért ne gondolja senki, hogy ez afféle kihaénnem eszelős száguldozás volt. Inkább fogalmazzunk úgy mindannyian merítettünk abból az érzésből ami az olaszok egyszerűen "Gran Turismo"- ként (mi is a nickem?) aposztrofálnak és ami igazából az autózás hőskorából származik amikor ez a tevékenység nem mindennapi estleg szükséges rossz és maga az autó sem mint egyszerű használati tárgy (mint mondjuk fogkefe-jó mi?) létezett. Itt a lényeg nem az A-ból B-be jutás hanem az autózás önmaga mint élvezeti cikk, örömforrás és különleges alkalom volt. Az meg a másik, hogy ezt egyedül tenni - abban nincs semmi különös. Ez igy jó ahogy mi tettük.
Csak példaként mikor visszafelé kacsáztunk az északi parti útra az addig egyenes szük út hirtelen erős emelkedőbe csapott jobb oldalon magas domboldallal nohát itt kettőt is visszapakoltam, hogy a megfelelő lendületet tartani tudjam. A 1.2 Fire felső fordulaton jellegzetes magas tónusú érces berregése melyet a partoldal is visszhangzott (ebben pld. verhetetlenek az olaszok-ilyen kis motorból) mellé hirtelen egy másik hang is vegyült: ÓÓÓÓÓÓÓÓÓAAAAAAAAAA!!!!!!
Mögöttem Rityifi is pakolt egyet! Na ez számomra a Gran Turismo!!