Hogy miért olyan fontos a kert?

Azért érdekes ez a kérdés, mert egy időben magam is számtalanszor feltettem magamnak. 1988-ban lett saját kertem és nagyon nem érdekelt, mit történik benne. Arra figyeltem, hogy ne verje fel a gaz, de mosolyogtam a szomszédokon, akik (oké, ők panelból kerültek oda, én meg rövid kihagyással egy kertes házból) szinte hisztérikusan magáztak minden egyes fűszálat. Tettem bele néhány rendetlen palántát, aztán ültettem kardvirágot, méghozzá úgy, hogy leszórtam a gumókat a földre, belenyomtam az ásót, aztán az így keletkezett résbe belerúgtam a gumót, ahogy esett, úgy puffant...

Aztán két évvel később észrevettem magamon a változást, és mondogattam is: ha valaki korábban megjósolja ezt, valószínűleg szemberöhögöm.

Talán azért fontos – és ezt csak néhány éve tudom – mert a kert az egyetlen olyan örömforrás, amit valamennyi érzékeddel egyszerre tudsz élvezni. Nem véletlen, hogy az évezredes kultúrájú japánoknál vannak komoly hagyományai a témának. Ők azt mondják, hogy napi egy óra munka a kertben (persze korán reggel) elűzi a negatív erőket és segíti a harmóniát a természettel.