A József Attila versről nekem egy másik költő jutott eszembe, Fernando Pessoának vannak ilyen sajátos fényű „egzisztencialista” (most hirtelen nem jut eszmbe jobb szó) versei. Ide írom az egyiket, a "Repousa sobre o trigo" kezdetű magyar fordítását:

Nyugszik a hullámzó búzán
A nap, mely megállt az égen.
Elhinném magam, ha tudnám.
Élek örök tévedésben.

Ha tehettem volna róla,
Ne jussak saját eszembe,
Azt is elfeledtem volna,
Hogy így el vagyok feledve.

Ring a búza, sárga sóhaj,
Idegen fény szülte élet.
Mind a sok rosszal és jóval
Milyen szűkös is a lélek!