Köszönöm Kagakusha és Geyza együtt érző sorait!
Valahogyan a közöst keresem ember- és nettársaimban, és nem a másságot.
Valahogyan olyan érzés lehet ez a nevezett sportolóknak, mint az 1848-as rokkant honvédeknek lehetett a milleneum idején az elfelejtés, az elfelejtkezés róluk. Idén meghalt egy sztár, és halála okán zengett a bulvársajtó.
Puskásnak és Papp Lacinak valaha egy ország szurkolt, ma ez a sorsuk.
Kagakusha említett esetének egy változatát már az elmúlt években említettem itt: tudósunk könyvtárát a magyarokra hagyta. Elraktároztuk… az egereknek. /Nem említek nevet, de visszakereshető./
Szégyen.

Ezt találtam a napi sajtóban, adalék
Tiborc