Nos.
Nem tudom, volt-e erről már itt szó, az előző három köteget elolvastam az alapján úgy döntöttem, felvetem. Íme.
Gyanítom, hogy minden egyes ember teljesen külön világban él. Értem ez alatt azt, hogy minden ilyen világban más-más törvények vonatkoznak a benne élőre. Míg az egyik nyugodtan nyitva hagyhatja az ablakát, a másik autóját akkor is föltörik, ha benne alszik, s míg az egyik bármi ürügyén megbetegszik, addig a másik "vasból van". (Itt egyáltalán nem a szerencsére gondolok!) Ez olyasmi mint a sors, csak több. És ugyanígy, van világ, amelyben van Isten, és van olyan, amiben nincs. (Miért ne?) Azt már megtanultam, hogy mások életéből, sorsából magamra következtetést le nem vonhatok. (Ez azt is jelenti, hogy a "bölcs" könyvek jelentős része is használhatatlan, már bocsánat a pimaszul gyakorlatias, de mégis pontos kifejezésért...)
Mert amikor úgy gondoltam, hogy van Isten, akkor Teljesen egyértelmű volt, hogy van, hiszen láttam (látni véltem) mindenben: a fában, a főtt sonkában, a gyerekek arcában, stb. annak rendje és módja szerint. Aztán olvastam egy hittéritős szórólapon, hogy minden emberben van egy Isten alaku űr, s innentől olyan volt, mint amikor egy üvegtábla hirtelen összetörik, végigfutott a repedések hálója, s lezuhant világképem minden darabja: amikor én azt hittem, hogy Istent látom, a hiányát láttam, mindenhol, mindenhol, mindenhol...
Ugyanakkor teljes értékűnek el lehet fogadni mások tanulságtételeit, Hiszen más világában miért ne lehetne Isten, meg én is voltam így, csak ez nem vonatkozik feltétlenül mindenkire. (Kicsit zavaros? Vagy nagyon? Pedig igyekszem.) És fordítva, amilyen igaztalan az én világomban Isten léte, ugyanolyan ökörség például a barátnőmébe az, hogy volt, csak már meghalt. Mert volt, az biztos, hiszen van teremtés, csak már nincs. Vagy van, csak nem foglalkozik velünk, ez viszont olyan gonoszság, a világ jelenlegi helyzetét nézve (meg időtől függetlenül, az Istenre szomjazók szenvedését nézve), hogy ha így van, akkor részemrről hatalmasat csalódtam, s ez inkább illik egy teremtő Sátánra, mint az első variációra. Tehát jóindulatom jeléül nyilvánítom inkább halottnak. (Pedig majd belepusztulok, mort egészen komolyan.)
Lehetne ezt bővebben, logikusabban (igen, a logikusságát világosabbá téve) kifejteni, de most ez van.
Kiváncsi vagyok a véleményedre kedves nereusz (Tényleg mit jelent ez a név? Mert tetszik.), meg persze a többiekére. A legjobb az lenne, ha meg tudnátok győzni az ellenkezőjéről, de ez még sem nekem, sem nálam okosabbaknak nem sikerült. Igaz erről inkább hallgatok, mert nem akarok senkit megbolygatni hitében, (mert abba biztos vagyok, hogy ez az én világomban igaz, de máséra már nem biztos, hogy vonatkozik), szóval attól nem lenne jó a lelkiismeretem.
Nos, ha valamelyikőtöknek van véleménye, őszintén várom. Ha még magyaráznom kell valamit, (ami elég valószínű) akkor igyekezni fogok.
Szervusztok.
BB.