Sztálin vagy Hitler
A történelem számomra az a tudomány, amely folytonosan önmagát ismétli. A magyar történelem is ismeri a "két pogány" között dillemát. Az általam igen sokra becsült költő-hadvezér Zrínyi A török áfium elleni orvosság c. írásában a lehetőséget igen szépen körbejárta. Az idő őt igazolta, ezt tovább nem is kell ragoznom.
De más topicocban is állandóan előjön: a nincs más választás, a két rossz között a kisebb. Ezt szokták kompromisszumnak hívni. Nem, nem az. A megfogalmazás hazug. Ez nem komromisszum, ez megalkuvás. Ha pedig megalkuszol véged.
Nos, hogy te úgy érzed, hogy a németek nem volt rabságban, ez nem igaz. Berlin Hitler tombolásáig Európai legszabadabb városa volt, Párizsnál is szabadabb. A kefebajszú tombolásának kezdetekor, gyorsan lehúzták a roló, miközben Martin bácsi jól elvont Freiburgban, azzal, hogy pl. Platónt fikázta.
Az ukrán példád sem áll. A naív ukránok ismét a Zrínyi kapcsán bemutatott csapdába estek. Hitlernek egyszerűen szüksége volt rájuk, és ő ilyen kérdésekben igazán pragmatikus volt, éléskamrára ill. a hadtápnak biztonságra volt szüksége (Napóleontól tanult) így hát átmenetileg együttműködött velük. Az ami Kijevben történt - szánalmas az urkránokra nézve. A nemzeti elbutulás szép példája volt. Nem célok voltak, hanem eszközök.
Nos, nem tudom a franciák mit szólnának ehhez:
Az igazság, hogy legalább annyi, vagy inkább sokkal több kollaboráns volt, mint partizán.
Remélem lesz módod pár pohár bourgondi után körbejárni velük ezt.
Belegondoltál abba, hogy 1936-ig Németország a Rajna partjáig franciák által megszállt övezet volt? És Hitler szüntette meg ezt a képtelenséget.
Ugyan már, a bevonolás nem Hitler érdeme. Hanem a nyugati politika fellőssége. Ha nem asszisztálnak neki, nincs a holokauszt, nincs a népirtás sem. A két választás csapdájába estek. Így szavaztak: inkább Hitler, mint a bolsevikik. Nem merték mondani: sem Hitler, sem Sztálin. Ezt nem.
Hátha ennek az égvilágon semmi köze az ő filozófiájához?
Nos szerintem a felvetés igazán érdekes. Az embert még mindig nem jártuk körbe, de nagyon eltér a véleményünk. Ez jó. A második lépcső a Heidegger-féle filozfia megbeszélése lenne. Én a Lét és Időt olvastam (nem tetszett). Ravenblack annak idején javasolta a Mi a metafizika?-át, ám ahhoz én azóta sem tudok hozzájutni. Kerüljük egymást. Hát szép lenne, ha nekimennénk. De nem tudom, hogy ki fogjuk-e merni mondani, hogy a heideggeri filozófia pont olyan homályos, mint megalkotójának egzisztenciája? A mű és alkotója fedi egymást, szvsz nem választható a kettő szét.
Én a XX. század egyik önáltatásának tartom, hogy azt mondjuk: Heidegger annak legnagyobb vagy egyik legnagyobb filozófusának van minősítve. Az, hogy az emberek a filozófiától, tehát a szabad gondolkodástól elfordulnak, pont annak köszönhető, hogy ilyen önámító hülyék művelik, még hülyébb sznobok asszisztenciájával azt. Igen, akkor már jobb a Popcorn, az Amstel és az sms.

Zárszóul elárulom, hogy nekem, közgazdásznak a III. Birodalom vezetőinek pragmatizmusa sokkal imponálóbb, mint az egyetemi filoszok bajuszpödörgetése.