Az "Amikor a nap Nyugaton kelt fel" alfejezetből részletek és a konfliktusok:

"Amint Egyiptom fejlődésnek indult, területén két országrész jött létre: Felső- és Alsó-Egyiptom. Felső-Egyiptom feküdt délen, Alsó-Egyiptom pedig északon. Az egyiptomiak egyfajta fordított gondolkodásmód szerint adták földjüknek a Felső- és Alsó-Egyiptom nevet, mivel korábbi történetük során, még Atlantisz idejében, a Föld forgása ellenkező irányú volt, és a mágneses pólusok is fordítva helyezkedtek el."

Egy gömb felszínén a fönt és a lent meghatározása önkényes, abszolút kulturális termék. Kialakulásának nincs kapcsolata a forgás irányával, de még a mágneses pólusok elhelyezkedésével sem. Viszont Egyiptom domborzata olyan, hogy Délen magasabb fekvésű, mint Északon, amint azt a Nílus folyásiránya egyértelműen tudatosítja.

(…) "Amikor a pólusok legközelebb helyet cserélnek, a Föld forgásiránya is megváltozik, csakúgy, mint a Föld Nap körül végzett mozgásának iránya. "(I kötet 150 -151. o.)

NO COMENT, csak egy kérdés:
Utána gondolt e már író vagy olvasó, hogy ilyen mértékű impulzusmomentum- (forgásirány-) és impulzus- (keringésirány-) változás milyen „kapaszkodást” igényelne tehetetlen tömegünktől, hogy le ne repüljünk mindannyian a Föld felszínéről? Az sem világos, hogy Földünk milyen erőhatástól szenvedne ilyen mérvű mozgás állapot változást, mert erre belső erő nem alkalmas.