Én ifjan és bohón ...né lettem, egy elhamarkodott, elvakult házassági beleugrásban. 2 év múlva, a váláskor a bírónő halálra röhögte magát, hogy még ki sem mondták a válást én már pörögtem, hogy azonnal vissza a lyánynevemet. Na végre kimondta, én meg úgy éreztem magam, hogy így nyertem vissza a szabadságomat teljesen. Holott volt kisbabám.
Azóta házasságellenes vagyok. 16 éve élek egy szupi élettársi kapcsolatban. De ha fogalmam nincs miért, idegen emberek előtt (anyakönyvvezető, stb.) újra megjelennék elrebegni az igent, mindenképpen megtartanám a lánynevemet.
Anyám nagy férjhezmenő, 4 házasság, 4 asszonynév, brrr. Az uccsó férjének is volt már előtte két felesége, akik meghaltak. Nem messze a temetőben egymástól ugyanaz az asszonynév, még jó ha nem keveri össze őket. Anyámnak is szép lehet látni egy sírt, amin az ő jelenlegi neve áll (mert nem tudom miért, a lánykori nevük nem szerepel).
Több elvált kolleganőm van, akik gyűlölik a volt férjüket, mégis viselik a nevüket. Teljesen nem értem őket.
Szóval én sajátnév párti vagyok, de mindenki azt csinál, amit akar.
Ja, utána lett még egy gyerekem, akinek persze más neve van mint az elsőnek, így aztán tiszta névkavalkád van az ajtónkon, de ez senkit sem zavar.