Szerbusztok repülősök, engedjétek meg, hogy megosszam veletek ezidáig legnagyobb repülős élményemet. Sajnos én csak utas vagyok, de nekem ez is nagy szám volt.
Mult hétvégén történt az eset Barcelonában. Már eleve jól kezdődött, mert a turistaosztályt túlkönyvelték, és mivel én jó későn értem a gate-hez, nekem jutott az üres biznisz ülések egyike, mégpedig a legjobbika (02D). Ez azért a legjobb, mert a 737-es így van székezve:
AC EF
AC DEF
AC DEF
AC DEF
stb, magyarán előttem nem ült senki, viszont pont beláttam a pilótafülkébe, legalábbis olyankor, mikor a klotyóajtó nem volt nyitva:-). Nagyon izgi volt végignézni mindent, jól láthattam az egész középkonzolt, bal oldalon a kapitány gallérjától egész jobb oldalon a futómű kieresztő karig bezárólag.
Egy csomó új dolgot tanultam, mostmár teljesen perfekt vagyok pl. hajtóműindításból :-) /ket kis kallantyút kell felhúzni a gázkarok alatt/ sőt ha minden kötél szakad, az ablaktörlőkapcsolót meg a "öveket bekapcsolni" gombot is meg tudnám mutatni:-)))
Mondjuk nekem az is érdekes volt, hogy gurulás közben a checklist az úgy néz ki, hogy a kapitány vezet, a másodpilóta meg elhadarja a rizsát, és közben a kis kezét mindíg oda teszi, amit éppen mond, kicsit dedósan nézett ki a dolog, engem annakidején a nagyanyám küldött így le vásárolni, dehát biztos így van rendjén.
Sajnos felszállás után sokáig semmi izgalmas nem történt, majdnem végig robot vezette a gépet (láttam, hogy a trimmelő(?) kerekek meg a gázkarok maguktól mozognak) egyébként érdekes megfigyelésem, hogy a gázkarok állásának elég kevés köze van a hallható fordulatszámhoz, legalábbis többször előfordult, hogy jól láthatóan fel vagy le elmozdult a gázkar, de az akusztikus élmény elmaradt.
Na, a sztori a Barcelona előtti sűlyedesnél kezdődött, láttam, hogy mindkét pilóta beszíjjazza magát és az utaskisérők pánikszerűen beszedtek minden kaját, és mindenkit leültettek. Volt is rá jó okuk, innentől kezdve beindult a hullámvasút, szerintem Yossarian kapitány menekülhetett ilyen tempóban a légvédelem elől, ahogy mi bukdácsoltunk a viharban B. felé. Én elég jól szórakoztam, mert majdnem végig láttam a pilóták munkáját, bár sajnos nem sokat értettem belőle hogy mit művelnek és miért pont azt amit, de az látszott, hogy nem unatkoznak :-) A legizgalmasabb részt sajna nem láttam, mert becsukták az orrom előtt a pilótafülke ajtaját.
Leszállás közben a jól ismert hangok és zörejek: fékszárny 15 (zuuuuuuuuiiiiiiiiiiiiimmmmm), futó ki ( klutty-klutty-dadammm) , fékszárny 30 (zuuuuiiiuuuiiiiuuuiii) és már jól kivehetőek a házak, mostmár az autók fajtája is, ebből sejtem, hogy valahol 100 és 300 méteren lehettünk de a vihar még mindíg eszméletlenül dobálta a gépet. Nembaj, mondom magamban, mostmár csak kevesebb mint 1 percet kell hányás nélkül kibírni, amikor is... egyszercsak felbőgnek a motorok, a gep orra az égnek mered, az utasok az ülésekbe préselődnek.
Éles eszemmel hamar rájövök, hogy átstartoltunk, az ablakon kinézve látom, ahogy magunk mögött hagyjuk a repülőteret. Rövid emelkedés után balforduló, iskolakör a tenger felett, majd a város és a katalán riviéra csodálatos panorámájának megtekintése. Ekkor a kapitány eléggé zilált hangon két mondatban közölte, hogy amint azt bizonyára észrevettük, abortálnia kellett a landingot, de mostmár mindjárt lent leszünk. További magyarázkodás nem hangzott el, pedig kiváncsi volnék, hogy mi történt. Szerintem ez egy missed approach volt, magyarán egy széllökés helyrehozhatatlanul lesodort bennünket a siklópályáról, esetleg szélnyírást jelzett a kompjúter.
Mindenesetre a második megközelítést ha lehet még árgusabb szemekkel figyeltem, úgy vettem észre, hogy a pályaküszöbtől szokatlanul messze fogtunk betont, és utána csak igen hosszú és kínos sugárfékezés árán bírtunk megállni. De ez már lehet, hogy csak képzelődés.
Hát ennyi. Üdvözlök mindenkit.
