http Creative Commons License 2001.04.13 0 0 45
Nem monolog!
A XIX. századi prüdériának oly visszaköszönései sulykolják, sulykoltatják az ebeket és a koncokat, mely ténylegesen hahotára ingerel. Nem fogok itt furkózni, stupidozni, tahozózni, vaskalapos nyikhajozni, hanem erre a szar országra gondolok - Isten bocsásson meg -, ahol Ady Endre vad úri tatárai hülyítenek és hülyülnek. Meg a szolgák hajbókolnak.
Ha nem lennék kurvaanyázós kedvemben, akkor leírnám ide a kedvenc, és iszonyatosan hosszú és szép káromkodáscirádámat, melyet a nagybátyámtól tanultam gyerekkoromban.

Állat ország, állatjai!

(A topik bejelentkezésére gondolok, és sajnálom, végtelenül sajnálom ezt a szerencsétlen török-labanc-ruszki dúlta, seggnyaló, hunyászkodó, veszett magyar fajtát, mely képtelen élni, csak inni, öngyilkolni, saját honát fúrni és így tovább.)

A legnyányájasabb üdvözlettel:
http