Kedves Andris!
Nem hiszem, hogy drámaiam nem értenénk egyet a kutatás mibenlétében vagy akár abban, hogy a XVI. századról is nagyon nagy irodalom áll rendelkezésre. Te kezdetben úgy érveltél, hogy a holokausztkutatóknak kapásból fel kellett volna ismerniük Lovas plágiumát, vagy legalábbis szöget kellett volna hogy üssön a fejükbe Lovas irása, és gyorsan ki kellett volna deriteniük, hogy mi a forrása; hogy ezt nem tették – irtad –, inkompetenciájuk bizonyitéka. Erre válaszoltam, hogy nem oda Buda, a holokausztról nagyon sokat irtak.
Ezt fenn is tartom: ha a holokausztról irott munkákat és a XIV. századról irott munkákat egymás mellett csomóba rakjuk, az első csomó sokkal nagyobb lesz. Olyan nagy, hogy fizikai keptelenseg az egeszet szovegszeruen ismerni. Azt elhiszem, hogy mind a holokausztirodalmat, mind a XVI. századról szóló irodalmat lehet úgy definiálni, hogy a különbség ne legyen túl nagy (pl. bevezetünk minőségi kritériumokat, amely a holokausztirodalmat valószinűleg jobban megrostálja, mint a XVI. századról szólót, csak az európai töténetirást vesszük figyelembe stb.). De ebben az esetben a Lovas által használt két cikk, melyről kiderült, hogy egyen vannak, nem tartozik a holokausztirodalomba. Meg a te allitasod, hogy te a te teruleteden hasonlo hamisitast felismertel volna, csak akkor plauzibilis, ha csak a magyar XVI. szazad irodalmat vesszk figyelembe.
De időközben arrébb vándorolt az érvelésed hangsúlya. Most azt mondod, hogy szakmai gőgből, korlátoltságból, végletes érzelmi hozáállásból ziccert hagytak ki. Milyen ziccert? Miért kellett volna abból kiindulniuk, hogy Lovas lopta a cikkét? Miért ne feltételezhették volna, hogy Lovas olvasta és maga hamisitotta meg azoknak a könyveknek a mondandóját, amelyekre hivatkozott? Honnan a francból kellett volna tudniuk, hogy létezik egy cikk, amely hamisitásait Lovas csak átvette? Egyébként azt azért nem nevezném ostoba szakmai gőgnek, ha egy kutató nem vesz komolyan egy napilapcikket. Vagy ha nem vesz tudomást Lovasról. Az utóbbit én szakmai gőg helyett erkölcsi finyássággal is meg tudom magyarázni, ámbátor Lovassal szemben a szakmai gőg is teljesen rendjénvaló. Lovas értelmiséginek ma ugyanolyan niemand, mint volt negyvenöt éves koráig, az egyetlen figyelemreméltó dolog vele kapcsolatban, hogy a magyar jobboldal zseb-Raszputyinjává tudott válni. Ez a jelenség igényt tarthat a kulturszociológusok érdeklődésére, de Lovas munkássága nem tarthat igény azoknak a kutatóknak az érdeklődésére, akiknek szakmájába zsebraszputyinkodása közben belekontárkodik.
Egyébként a ziccer be lett löve: ld. Karsait és Révészt az És-ben. Mi a véleményed ezeknek a cikkeknek a fényében Lovas csinyéről? Kit ugratott be magán kivül? Egyáltalán beugratás volt ez vagy inkább arról volt szó, hogy Lovas lopott anyagból akart vezető antiszemita ideológussá válni, lebukott és előállt valami rablómesével?
Nagyon nagy lett itt a csond pentek ota.
Üdv.: Gedeon