A magyar SF-ben voltak furcsa életutak. Kétségkívül egy menekülési útvonal volt néhány ember számára. Ott van az atyamester, Kuczka Péter, aki sztálinista versekkel, Rákosi-ódákkal kezdte pályafutását, és azt hiszem, ÁVH-s tiszt is volt. Vagy ott van Szentmihályi, akit (ellenkezőleg) a régi tevékenysége miatt nagyon tisztelek: nagyon fontos tanulmányokat írt az angolszász fantasztikus-misztikus irodalomról, és rengeteget (és kitűnően!) fordított. Sőt: ő volt az első, aki (a nyolcvanas években) magyarul írt Gibson Neuromancerjéről. Még Amerikában se nagyon tudták, mi az a cyberpunk, de ő itthon elolvasta, és nagyon korrektül recenzálta a Galaktikában.

K