Nézegetem itt MVSZ kulcsszóra a topicocat, egész érdekesek. Ez is itt. Azóta sok minden történt a témában, a külhooni állampolgárságról az MVSz törvénytervezetet készített, amit egyesek úgy próbáltak beállítani, mintha az a státusztörvény ellen íródott volna. Például Duray Miklós tavaly a Magyar Nemzetben.
A Magyar Nemzet Zétényi Zsolt válaszát már nem volt hajlandó leközölni.

A törvénytervezet olvasható az mvsz honlapján. (www.mvsz.hu)

Zétényi válaszát meg ideékelem.

Zétényi Zsolt
Külhoni állampolgárság és státustörvény

A közismert és nagyra becsült felvidéki nemzetpolitikus, Duray Miklós súlyos gondolatokat közölt velünk a Magyar Nemzet 2000. november 18-i számában „Státustörvény, kettős állampolgárság vagy külhoni állampolgárság” címmel közölt tanulmányában. Súlyos következményű gondolatok ezek a külhoni állampolgárság intézményének tagadásával és elutasításával az egész kárpát-medencei magyar közösség sorsát illetően, de súlyosak azért is, mert alkalmasak a külhoni állampolgárság intézményét kezdeményezők politikai és erkölcsi törekvései tisztességének kétségbevonására éppen a javasolt intézmény értékelése, elemzése alapján, a kezdeményezés esélytelenné tételének nyilvánvaló szándéka miatt.Ezért is adtuk írásunknak a „Külhoni állampolgárság és státustörvény” címet!Villantsuk fel Duray aggályait!Minősített többséggel elfogadott alkotmánymódosítás és törvény kell a külhoni magyar állampolgárság létrehozásához, mivel a javaslat ” megkülönböztetve érvényesíti az állampolgári jogokat a külhoni állampolgárok esetében”, s 1990-óta alkotmánymódosítást egyetlen egyszer sem fogadott el magyar országgyűlés.Valójában 1989-óta tizenöt alkalommal módosították az Alkotmányt, legutóbb 2000-ben. Az állampolgárságról rendelkező törvényt az Alkotmány 69.§ (4) bekezdése alapján kétharmados törvénnyel lehet módosítani, nem azért, mert megkülönböztetést tesz külföldi állampolgárok között, hanem tárgya miatt. A külföldi állampolgárok közötti megkülönböztetés a külhoni magyar állampolgárság elnyerhetősége szempontjából az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt indokolható és védhető - ha egyáltalán oda kerül a jogvita, hiszen ilyen vita indítására az Emberi Jogok Európai Egyezménye szoros értelemben nem nyújt lehetőséget - az európai joggyakorlat alapján elfogadott és méltányolt az olyan szabályozás, amely nyelvi, nemzetiségi alapon nyújt bizonyos előnyöket, bizonyos feltételek szerint. Ezek a feltételek pedig megállapíthatóak a magyar nemzet történelmi, nemzetközi jogi helyzetében, különös tekintettel a magyar - magyar családi kapcsolatok, a történelmi és kulturális önazonosság, a magyar nemzet (magyar nép) határok által szétmetszett jellegéből eredő eltérésekre és aránytalanságokra, azok kiegyenlítéseként. Beleértjük ebbe a körbe a törvényben jelzett külön törvényi szabályozás szükségességét a magyar állampolgároktól származó, nem magyar nemzetiségű személyek külhoni magyar állampolgárságának a magyar állam által elismert érdekek és értékek figyelembevételével való feltételektől függő elfogadására a magyar állampolgársági gyakorlat és az interetnikus együttélés évezredes példáját mutató magyarországi történelmi hagyomány tisztelete és követése alapján. Az objektív és ésszerű igazolhatóság, továbbá az alkalmazott eszközök és az elérni szándékozott cél között megállapítható ésszerű arányosság esetén elfogadható az olyan különbségtétel az állampolgárságban részesítendők között, amely a közérdek alapján a közösség érdekeinek védelme és a jogok és szabadságok közötti igazságos egyensúlyt biztosítja.(Így döntött a strasbourgi bíróság az u.n. belga nyelvi ügyben és számos más alkalommal.)
„Elképzelhetetlen, hogy az ilyen jogosultságot adó igazolványt…… további, körülbelül hárommilliónyi nem magyar állampolgár birtokolja.”Valójában nem igazolvány, hanem az Európai Uniós tartózkodást is lehetővé tévő magyar útlevél birtoklásáról van szó. A magyar útlevelet magyar állampolgársági eljárásban, szabályos kérelmezéssel, az előírt feltételek igazolásával, illetékfizetéssel lehet majd megszerezni. Maga ez az eljárás bizonyos szűrőt jelent, s az egyáltalán nem utazó szegény tömegek nem ugyanúgy élnek majd a lehetőséggel, mint a vállalkozók vagy értelmiségiek, s az sem vitás, hogy egyes államokban rosszallással találkozik vagy a kettős állampolgárság tilalma miatt lehetetlen a külhoni magyar állampolgárság vállalása. Így jóval kevesebb, mint hárommillió magyarral kell számolni egy megfelelően megerősített közigazgatási szervezetnek, amilyen minden országban működik, akár hat, akár tíz, vagy tizenötmillió lakosról van szó. Az Európai Unió szempontjából nehezen ítélhető meg, ezért nem életszerű aggály, hogy miért éppen a jobb minőséget, képzett és képezhetőbb munkaerőt képviselő, valójában néhány százezer vagy egy millió magyar - akiknek száma például eltörpül a közel negyvenmillió, bár várhatólag ugyancsak kisebb hányadban nyugatra utazó és ott dolgozó lengyelhez képest - beutazásától ill. ott tartózkodásától kellene tartania Nyugat-Európának, s miért erre figyelne fel, mint veszélyre.
Végül tévedés nem magyar állampolgárokról beszélni akkor amikor a cél éppen a magyar állampolgársági státus megadása ésszerű korlátozásokkal, a szülőföld elhagyásának, az ezen a címen való áttelepedésnek az elvetésével.
„…a törvénytervezet patetikus és nyelvileg zavaros címe így lenne magyarra fordítható: idegen állampolgárságú magyarok korlátozott állampolgári jogai Magyarországon.”Anélkül, hogy jelentéstani vitába bonyolódnánk, nyilvánvalónak kell tekintenünk, hogy a szülőföldjükön, a valamikori történelmi ország területén lakó magyarok „idegen állampolgárságú magyarok”-ként említése rideg, igazságtalan, nemzetrészeket taszító, a valóságot visszaélésszerűen kifejező szóhasználat, melyet Trianon véglegesítésének is tekinthetnénk. A külhon nem más, mint a történelmi magyar hazának a magyar államtól elszakított, nemzetközi jogilag-közigazgatásilag más államhoz (ebben az értelemben külföldhöz) tartozó része, amely nemcsak külföld, hanem (ott)hona is az ott született, történelmileg ott élő magyar néprészeknek. Szükséges tehát külföld és külföld közötti különbségtétel.
Ez felel meg a történelmi, máig korszerű üzenettel bíró Szentkorona eszme nacionalizmusok feletti elveinek számos más, a szerves interetnikus együttélést szolgáló megfontolással együtt.
A külhoni magyar állampolgárság támogatása alkalmas annak elhitetésére, hogy a státustörvény „nem nyerte el a határon túli magyarok támogatását.”Amint előbb rámutattunk, egymást kiegészítő két intézményről van szó azzal a különbséggel, hogy a külhoni magyar állampolgárság alkotmányos, - csak újabb alkotmány módosítással visszavonható, valójában a magyar állampolgársági jogi hagyomány szellemében visszavonhatatlan - közjogi státust nyújt a kedvezményezetteknek, a törvény alapján alanyi jogon, kérelmezéssel indult eljárásban jogállást nyert személyeknek. Ebben van mérhetetlen erkölcsi ereje, területegyesítés nélküli, mégis több, mint virtuális nemzetegyesítő, reintegráló hatása. Ugyanakkor a magyarországi és nemzetközi tényleges erőviszonyokkal, esélyekkel és reményekkel számoló megoldási javaslatról, nem teljes jogú kettős állampolgárságról van szó, de nem is csupán kedvezményekről, hanem egy alkotmányos, jogilag megalapozott állampolgársági státust nyújtó, különböző politikai erők számára elfogadható, kompromisszumot kifejező jogi formuláról, jogi és nemzetpolitikai döntésről.A végrehajthatatlanság vádja (utalással a kettős állampolgárság például Ukrajnában érvényesülő tilalmára) semmiképpen nem alapos azért, mert a kettős - s ezen belül a külhoni - állampolgárság az állampolgárság jogát érintő európai felfogás jelene és jövője. Ezért a nagyobbrészt jelenben megvalósítható jövőért érdemes, szükséges és hasznos a küzdelem, beleértve a hátráltató nemzeti jogok megváltoztatásának előmozdítását is nemzetközi eszközökkel. Ezt különösen arra való tekintettel állapíthatjuk meg, hogy
ˇ az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 15. cikke szerint minden egyénnek joga van az állampolgársághoz, senkit sem lehet önkényesen megfosztani állampolgárságától és állampolgársága megváltoztatásának jogától;
ˇ az Európa Tanács keretében készült, 1997. május 14-i „Európai Konvenció az állampolgárságról” 3. cikke szerint minden állam saját joga határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai, hogy ilyen törvényt más államok kötelesek elfogadni (beleértve a kettős állampolgárság tényét is) mindaddig, amíg ez összhangban áll a nemzetközi joggal.
Teljességgel életszerűtlen, nemzetközi jogba ütköző és végrehajthatatlan elképzelés az, mely szerint a külhoni magyar állampolgárságot választókat ezért megfosztják állampolgárságuktól és elűzik szülőföldjükről. Ezt teljes jogú kettős állampolgárság estén sem tehetnék meg súlyos nemzetközi retorziók nélkül, még kevésbé tehetik egy olyan jogállásra hivatkozva, amely nem nyújt letelepedési jogot az érintett személyeknek a jogosultság szerinti országban, adott esetben Magyarországon. Ezzel válaszoltunk azoknak is, akik másik oldalról szűkmarkúsággal vádolnák a magyar államot a letelepedési jog megtagadása miatt.Mindez pedig különös súlyt kap akkor, ha a Magyarország határain kívül élő magyar nemzeti közösségek tagjai - a magyar állammal egyetértésben, annak alkotmányos szabályai szerint - nemzeti önazonosságuk megválasztásához és az anyaországhoz fűződő kapcsolatokhoz való, nemzetközi jogon, különösen az EBEÉ Koppenhágai Nyilatkozat 32. pontján és az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelmérol szóló, Strassbourgban, 1995. február 1-jén kelt Keretegyezményének 3. és 17. cikkén alapuló jogukat külhoni magyar állampolgárság választásával akarják kifejezni a megtagadott önrendelkezési jog más távlatban való visszaszerzése érdekében, nem adva fel a feldarabolt nemzet jogos és igazságos törekvéseit az önrendelkezés jogának visszaszerzésére, a békediktátumok meghaladására.Végül világosan kell látnunk, hogy a külhoni magyar állampolgárság tárgyában született tervezetek célja a magyarországi és határon túli magyar politikai döntéshozók, a magyar országgyűlés és kormány, mögöttesen a közvélemény, az érintett nem magyar állampolgárok megszólítása és mozgósítása megfelelő döntés és törvényhozás érdekében. Ennek megfelelően a törvénytervezetek indokolása az alapul szolgáló koncepciót és megoldási javaslatot együtt tartalmazza azért, hogy a magyar kormány az országgyűlésben a koncepció alapgondolatait elfogadva terjesszen elő és fogadtasson el javaslatokat. A törvényekhez szükséges 2/3-os országgyűlési többség teljes kormányzati képviselet és vállalás alapján remélhető. Így a végleges szöveg és annak kormányzati indokolása jövendő egyeztetések eredménye lesz, amelyeken az MVSZ véleményét a legnagyobb rugalmassággal szándékozik képviselni, különös tekintettel a Magyar Állandó Értekezleten való megvitatásra és az így kialakítandó álláspontra, a magyar nemzet mérvadó döntéshozóinak véleményére. Bizonyosnak tartjuk, hogy a külhoni magyar állampolgárság elutasítása még nagyobb felelősséggel jár, mint elfogadása, mert az elutasítás egy történelmileg adott lehetőség, ma még meglévő közösségi energiák és remények talán végleges elvesztését jelentheti. A jó döntéshez több bizakodás és megértés, kevesebb kétely és vád, sok hit és akarat szükséges.

No hát dícséret annak, aki végigolvasta.