Nekem tetszik PP filozófiai felfogása. Egy dolgot biztosan tanultam tőle: kételkedj (és gondolkozz). Tetszik, hogy gyakran úgy mond ki valamit, hogy kérdez. Sugallja a választ, de nem akarja kimondani, mintha maga sem volna 100%-ban biztos benne.

Emberileg és politikailag egy sebzett embert látok benne, akinek sérülései már nem fognak begyógyulni soha. Ha valaki „túlzsidónak” érzi, olvassa el az „Út a tükrökön át” c. könyvét. Nem mondanám, hogy hízelgő dolgokat ír Izraelről és a lakosairól. Azt is leírja, hogyan egyezteti magában a zsidóságot a magyarsággal. Számomra az derült ki, hogy ő egy zsidó magyar és nem egy magyar zsidó, de ez szubjektív megjegyzés a részemről.

A fent említett könyvből sok megtudható erről az EMBERRŐL. Minden nagy elmének lehetnek hétköznapi kis piszkos történései, gyarlóságok. Ha van és kinyilvánítja a politikai, vallási és etnikai hovatartozását halott. Könnyű őt lerántani a piedesztálról és besározni.

A távol-keleti eszmeiséget azt hiszem inkább megtanulta, mint magáévá tette. De ez a műveiben is fellelhető. Odament, úgy próbált élni aztán kifakadt: nektek szerzeteseknek könnyű itt elszigetelten a világ végén élni, meditálni, lelket üríteni, de tennétek ezt meg egy metropoliszban. Márpedig PP egy városlakó. Tetszik neki az a világ, vágyik rá, de képtelen benne élni.

Csak egy könyve van, ami igazán ellenkezik a felfogásommal: „Hazugság nélkül”. Ez számomra vérforraló élmény volt, de nem részletezem, mert semmi köze a zsidózáshoz és a komcsizáshoz és amint látom ez a topic abba az irányba sodródik.