Veszélyes dolog lenne egy űrállomást (vagy bármi mást) a MIR egykori keringési magasságában fölrobbantani, ugyanis egyes darabjai sok ezer évig keringenének a Föld körül, nagyban akadályozva a közlekedést a Földről el, illetve vissza. A robbantásnak vagy sokkkkkkkalta távolabb kellene történnie (hogy elenyésző eséllyel kerüljenek a darabok az utunkba), vagy olyan alacsonyan (tipikusan 100 km alatt), hogy a darabok a légkörben súrlódva rövid idő alatt biztosan lefékeződjenek, illetve elégjenek, vagy lehulljanak.

Amúgy a MIR pótlólagos üzemanyag nélkül is nagyon hosszan keringett volna még békében a helyén (legalább évezredekig). A problémát az okozta, hogy lassan-lassan mégis csak elkezdett volna süllyedni, és ha évezredek múltán is, de nehezen megjósolhatató időben és helyen lezuhant volna. Ennél kisebb kockázatot jelentett az, hogy amíg még működőképesek voltak a MIR fedélzeti rendszerei és a hozzákapcsolt Progressz teherűrhajó, okosan megtervezett pályán lehozták a Földre, minimalizálva a becsapódás(ok) okozta veszélyt. (Sikerült is.)

Én mégsem örültem a MIR lehozásának, ugyanis szerintem nem számoltak azzal, hogy pár száz év múlva valószínűleg még a meghibásodott MIR űrállomást is biztonságosan le tudták volna hozni a Földre (ha muszáj), továbbá, nem számoltak azzal sem, hogy milyen hallatlan tudományos-kulturális haszna lett volna az eljövendő civilizációnak (megtapasztalva, hogy mit bírt ki az űrállomás annyi idő alatt).
(Bár meglehet, hogy az előbbire is gondoltak, csak éppen az a politikai szempont vált a meghatározóvá, hogy az oroszoknak ne legyen egy konkurens űrállomásuk a nemzetközi mellett.)