Amikor a kocsinak a ló húzóereje hatása alatt végzett mozgását kívánjuk meghatározni, akkor csak azokat az erőket kell összegeznünk, amelyek a kocsira hatnak. A kocsi által a lóra kifejtett (ellen)erő nem a kocsira, hanem értelemszerűen a ló mozgására hat.

Általában is igaz, hogy csak azonos testre ható (vagyis azonos vonatkoztatási rendszerben értelmezett!) erők adhatók össze. Áttételesen egy másik vonatkoztatási rendszerben értelmezett erőt is figyelembe kellhet vennünk, de az nem összeadási, hanem transzformációs kérdés (még ha a transzformáció időnként van is olyan egyszerű, mint egy összeadás).

A Newton III. törvényében szereplő erő és ellenerő definíció szerint különböző testekre hatnak, így definíció szerint nem adhatók össze. Egyúttal az is igaz, hogy az erő és ellenereje transzformációs viszonyban vannak egymással (nagyságra azonosak, irányra ellentétesek), ti. egymás tükörképei. Ez nem meglepő annak fényében, hogy Newton III. az impulzusmegmaradás törvényének a következménye, amely pedig a tér szimmetrikusságából fakad. (Az idő szimmetrikussága pedig az energiamegmaradásra, a tér izotrópiája pedig az impulzusmomentum-megmaradásra vezet.)

A kérdést szokták úgy is föltenni, hogy "ha a szekér is ugyanakkora erővel húzza a lovat, mint a ló a szekeret, akkor mégis miért a ló húzza el a szekeret, és nem fordítva?". Erre az a (talán kissé meglepő) válasz adható, hogy a (függőleges irányú erőket leszámítva) szekérre a ló húzóereje mellett a talaj részéről csak kisebb fékező erő hat, ezzel szemben a lóra a szekér visszahúzó ereje mellett a talaj nagyobb tolóereje is hat (legalábbis gyorsításkor).