Helyesbítenem kellett, elnézést kérek a hibákért.

"A huszadik század hiteles emberi példája nem az államfő, a tábornok, a milliárdos, a tudós, a festő, hanem az olyan lény, mint Albert SCHWEITZER. Akkor is ha amolyan mutatványos rengeteg van, ilyen pedig csak egyetlenegy. Az egy több, mint a tízezer, mondja Herakleitosz. Az életmű emberi volta. Az életművet Albert Schweitzer az Evangélium nyelvén fogalmazza meg, mert így mindenki azonnal megérti, és azt mondja: a kereszténység nem a bűnök bocsánatát, nem a feltámadást tanította, hanem hogy az embernek fel kell építenie Isten országát. Ez az az életmű, amely minden emberre külön, és az egész emberiségre egyetemlegesen kötelező, és amelyet meg kell valósítanunk, mert ha nem, visszavonhatatlanul elpusztulunk. Isten országa az emberiség univerzális, és minden ember személyes életműve, az emberi történet tulajdonképpeni értelme, amely a feloszlott kultúrák helyébe lép, amely a népeket, nemzeteket, osztályokat, vallásokat, főképpen az egymástól elkülönült egyéneket az egyetemes egység jegyében magába olvasztja, és a kezdeti aranykori létezést magasabb szinten, mint a lét végleges alakját, megvalósítja. A dolog nagyon egyszerű: mialatt a földön népeket irtottak ki, Schweitzer az őserdőben beteg embereket gyógyított, és mialatt a földön a minél nagyobb vagyonért és hatalomért példátlan elaljasodás folyt, azért dolgozott, hogy betegeinek gyógyszert tudjon vásárolni. Enné egyszerűbb tényleg nincs. Még csak zsenialitásra sincs szükség, csak arra, hogy egyszerű, normális ember legyen. "

Kiemelések, kurziválás tőlem: nereusz.

Hamvas Béla: Patmosz II. 179-180. p.